A honvédelmi miniszter ma bejelentette, hogy a honvédségi életpályamodell bevezetésének részeként illetményemelés kezdődik 2015 júliusától. Első körben átlagban 30 százalék, majd évente újabb öt-öt százalék, amíg 2019-ben el nem éri az ötven százalékot. A bérfejlesztés differenciált lesz, melyben a specifikus személyi paraméterek mellett két átfogó törekvést is megvalósítanának: a legutóbbi átfogó emelés, 2002 óta bekövetkezett torzulásokat korrigálnák, és preferálnák az altiszti állományt. Az illetményemelés mellett szó van a lakhatási támogatási rendszer pénzbeli támogatás irányába történő eltolásáról és közszolgálati biztosítási rendszerről is az életpályamodell részeként.

Szögezzük le: a magyar politikai "elit" iszonytatóan nagy szégyene,  hogy 13 évig nem gondoskodott bérfejlesztésről, illetve emelési rendszerről azok számára, akiket leginkább az az apróság különböztet meg a többi állampógártól, hogy igény szerint feláldozzák az életüket az országért, értünk. A szégyen a teljes spektrumé, de azt azért tegyük hozzá, hogy az utolsó morálisan elfogadható, vagy inkább kötelező pillanat az illetményfejlesztésre a szolgálati nyugdíj rendszerének a második Orbán-kormány által történt felszámolása lett volna.

Persze mondhatjuk azt is, hogy jobb később, mint soha. De azt a szakembert, akit elszívott az autógyár, vagy a turbinatelepítés (hogy XXI. századi honvédségi közhelyekkel dobálózzak), már véglegesen elvesztette a honvédelem. És gyaníthatóan azokat a kerítésen belül, egyenruhában maradókat is, akiknek morálját az olyan végletekig kihasznált, mondhatni rendszeresített rendkívüli módszerek törték meg, mint a "rabszolgaszerződések".

Aztán ott van a mérleg másik serpenyője is: vajon mi lesz az új biztonságpolitikai helyzetben beígért, egyébként is elodázhatatlan technikai fejlesztésekkel (pl. helikopterek)? A harmadolt büdzséstruktúra felé el lehet mozdulni így?

Egyébként persze, örüljünk.

Zord