Mától, több mint egy évtizednyi hiátus után ismét van lengyel-magyar katonai együttműködési keretegyezmény. Bár ilyenekben és szándéknyilatkozatokban átlagon felül teljesítünk, reméljük, a most felvázolt keretek ténylegesen - és rövidesen - megtelnek tartalommal. Tartalommal, amit könnyű lesz mérni, nem kell keresni, ott lesz az orrunk előtt, majd' kiszúrja a szemünket. Mivel visszaesőkről van szó, meg másfél évtizednyi elmulasztott lehetőségéről, sajnos emlékeztetni kell arra, hogy a politikai nyilatkozatok, a közhelyes, olcsó historizálás, "középeuropéerség" nem tartozik a tartalom kategóriába, legfeljebb keretnek, ha elmegy. Színnek a zászlón, kitűzőnek a hajtókán. A gyengébbek kedvéért, a tartalom kategória alatt rendszeres gyakorlatokat értünk; lengyelül beszélő magyar, magyarul beszélő lengyel tiszteket; egymás nevét álmukból felkeltve tudó testvér-fegyvernemi alakulatparancsnokokat; és persze a szűkös költségvetési zlotyikból és forintokból kialkudott közös fegyverzeti programokat. Remény márpedig mindig van. Amikor Ustkán lőttek a győriek, vagy (a jövő héttől) Drawsko Pomorskiében oltalmazzák a Steadfast Jazz szárazföldi kötelékét, a Gripenek pedig Poznan-Krzesinyből, a lengyel tizenhatosok fészkéből repülnek végre néhány bevetést a párhuzamos Eagle Talon keretében...
Katonai tiszteletadás a magyar vendégnek a lengyel HM udvarán.
Hende Csaba és vendéglátója, Tomas Siemoniak aláírja az általános katonai együttműködésről szóló keretegyezményt.
...és persze szabad-e, érdemes-e okos-e kihagyni a "lengyel vonalat" a helikopterbeszerzésből, a légvédelmi modernizációs víziókból, hogy csak párat említsek?
Zord
