Február 6. a Magyar Honvédség rádiótechnikai fegyvernemének a napja, röviden a radarnap. De van-e ok ünneplésre 2010-ben?

100119 Bánkút. Az egyik RAT-31DL D-sávú háromdimenziós lokátorral felszerelt mérőpont. Az elmúlt évek során megkérdőjelezhetetlenné tették, hogy ezek a gerincradarok jelentik a hazai  légtérellenőrzés egyedül üdvözítő jövőjét.

Sajnos aligha. Miközben mindenki a mecseki radar "nemlétével" foglalkozik, nem jut elég figyelem arra, hogy mit hoztak (vagy nem) a konyhára eddig a már üzembe (de nem hadrendbe!) állított, részben NATO-finanszírozású RAT-ok Békéscsabán és Bánkúton, és mi a helyzet a többi radarral és a réskitöltőkkel. Pedig a lokátoros szakmát a meglévő szenzorok és rendszer érdekli, hiszen azzal kell megoldania feladatát napról-napra. Arról nem is beszélve, hogy a katonai légtérellenőrzésnek háborús körülményekre is készülnie kell, ahol ezeknek a minden korábbi magyar lokátornál helyhez kötöttebb eszközöknek sok jót ne jósoljunk. Foglalkozik-e valaki az alternatívákkal? A LégierőBloggernek úgy tűnik, hogy nem, így veszi magának a bátorságot, hogy a korábbi agymenéseit a témában újabbakkal toldja meg.

Fel nem foghatom, hogy miért nem épít Magyarország korszerű technológiára alapuló méteres (VHF) sávú radart, amikor léteznek azok a szakmai közösségek, ahol van ehhez tudás és ambíció, mely néhány millió eurós beruházással gyümölcsöztethető lenne (Nyírtelek, Budapest - Szilágyi Erzsébet fasor, Haller utca). Véleményem szerint teljesen félvezetős, szoftverrádió-technológiára alapuló berendezést kell létrehozni, melynek minden egyes antennaeleme mögött egy-egy önálló adó-vevő modul van. Ezek összehangolt működésével, valamint a félvezetős adók révén alkalmazható flexibilis jelformáknak köszönhetően javíthatóak a méteres sávú rádiólokátorokkal asszociált szög- és távolsági felbontásbeli- és mérési pontosságbeli hiányosságok, a sáv előnyös tulajdonságainak megtartása mellett. Mivel ez az elméleti konfiguráció egy jelentős tömegű antennarendszert eredményezne a gyakorlatban (legalább 16 antennaegységről és T/R modulról beszélünk), így a prototípust egy kibelezett P-37 kabinra lehetne alapozni, melynek talpcsapágya nagy tömeget is elbír. Valószínűsíthető, hogy ez a masszív platform (az energiellátás kivételével) az összes funkciót befogadná, így nem kizárt, hogy "szériaváltozatot" is lehetne ezekből építeni.

A P-37/18 VHF (A) sávú "Frankenradar" fantáziarajza, egy hatemeletes, 24 T/R modulból felépülő antennarendszerrel. (x)

Zord