Ismét eltelt egy év, ismét itt az ideje egy politikailag nem korrekt értékelésnek légierőnkről, ha nevében, szervezetében nem is létezik ilyen, s ha a kék ruha már csak kihordásra van...Viszont van kékruhás vkf-ünk, most először!
Súlyos kettősség jellemezte 2008-at: egyfelől a kormányzat kommunikációs gépezetének szolgálatába állított légi haderőnem rendszeres "ünnepei" (repülőnap, agusztus 20-i díszelgés, de kommunikációs célok domináltak a Gripen-flotta teljessé válásakor és készültségbe állásakor is), másfelől egy évek óta nem látott katasztrófasorozat, mely a dilettáns, hanyag, és mulasztásos veszélyeztetést elkövető vezetés számára is nyilvánvalóvá tehette volna, hogy ez így nem mehet tovább. Hiába azonban a felbecsülhetetlen értékű ember- és gépáldozat, kényszerű tűzoltáson kívül másra nem futotta, a haderőnem súlyos problémáit nem orvosolták. Mert azzal minden normális ember egyetért, hogy a tüneti kezelés elégtelen: egyensúlyba kellene hozni végre a pénzügyi-technikai lehetőségeket a fő feladattal, a honvédelemmel, ám ehhez nélkülözhetetlen lenne annak beismerése, hogy az expedíciós álmok irreálisak.
Az év forgószárnyú közösség katasztrófájával vette kezdetét, amikor a 10445-os oldalszámú Mi-8Sz(T) Óballa mellett elégett, benne a fiatal oktató fedélzeti mechanikus Lükő Zsolt posztumusz főhadnagy. Bár nyilvános vizsgálati anyagot azóta sem produkált a HM, annyit lehet tudni, hogy a majdan expedíciós misszióba szánt gépszemélyzetek egyikét érte katasztrófa, egy olyan feladat során, melyre sem kiképzettségük nem volt megfelelő, sem az alkalmazott helikoptertípus, és annak felszereltsége nem volt igazán alkalmas. A katasztrófa nem tántorította el a honvédelmi minisztert attól, hogy tovább szövögesse expedíciós álmait, ám ennek anyagi vonzatait igyekezett továbbhárítani egy olyan, máig nem hivatalos NATO-kezdeményezésre, melyben szövetségi pénzből (elsősorban a nyugati tagállamok forrásaiból) közép-európai helikoptereket újítanának fel, modernizálnának és biztosítanának kiképzést a személyzeteknek, hogy azok Afganisztánban "tömjék be" a légi szállítási kapacitásban tátongó lyukakat. Bár francia, brit és némi amerikai érdeklődés is felmerült, konkrétumok nincsenek. Szeptemberben hazaérkeztek az évtizedek óta első, nem Magyarországon, a PG/DR Rt-ben nagyjavított, illetve korszerűsített helikopterek. A politikailag jól pozícionált közvetítőn keresztül, Oroszországban végrehajtott munkálatok végeredménye legalábbis ellentmondásos. 
A két Mi-17N a Honvédség első éjjellátó szemüveggel repülhető repülőeszköze, amiben óriási lehetőségek vannak; a felszerelés többi része azonban erősen hiányos (moving map, FLIR), a kinti munkák csúszásával, a hazai hatósági átvétel vontatottságával, és az átképzés lassúságával együtt rendkívül lassan haladó programról van szó, melyből kérdéses, hogy mikorra lesz valóban többlet képesség. Információink szerint idén is sor kerül néhány helikopter oroszországi javítására, de nem tudni, hogy milyen konfigurációban. A AirPowerBlogger véleménye, hogy igazi előrelépést új Mi-171-esek beszerzése, és nyugati avionikával, önvédelmi rendszerekkel való felszerelése nélkül nem lehet elérni.
A Mi-24-esekről idén annyit tudtunk meg a honvédelmi vezetéstől, hogy modernizálni akarják azokat - szép és jó, de ezt halljuk a kilencvenes évek közepe óta, és közben kissé elszaladt az idő. Ahhoz, hogy igazán releváns legyen a mai szcenáriók akármelyikében is, jelentős modernizációra van szükség, ám úgy tűnik, hogy ennek sikerese kivitelezéséhez sem a politikában, sem az ipari szereplőket tekintve nincs meg a kellő együttállás. A típust üzemeltetők, azon repülők közössége küzd annak demonstrálásáért, hogy a Mi-24-es mennyire sokoldalú, ám gyaníthatóan ehhez igazából az ad teret, hogy a Mi-8/Mi-17 hadrafoghatóság alacsony, azaz a Szolnokra beérkező igényeket már csak így lehet kielégíteni. Az AirPowerBlogger szerint a forrásokat a közepes szállító helikopter flotta ráncbaszedésére, kiegészítésére, üzemeltetésére sokkal értelmesebben el lehetne költeni.
Folyamatban van az új helikoptervezetők kiképzésének biztosítására szolgáló megoldás felkutatása. Vagy kiszervezve civil cég kap megrendelést, vagy két-három könnyű turbinás helikoptert szereznek be rövidesen. Az AirPowerBlogger majd hiszi, ha látja.
A szállítórepülők tovább húzzák az igát az időről-időre Ukrajnában ipari javításra és modernizációra kerülő An-26-osaikkal. A típus a világ végéig is el fog repülni, ehhez nem fér kétség, a kérdés az, hogy a Honvédség akkor most figyelembe veszi-e a sokat hangoztatott misszió követelményeket, vagy sem. Teljességgel nyilvánvaló, hogy Afganisztánba járni ezekkel a repülőgépekkel, nos nem éppen optimális megoldás. Ha már misszió és An-26-osok, akkor inkább annak lehetőségét kellene megvizsgálni, hogy in-theater airliftet nem lehetne-e velük csinálni, azaz nem tudna-e kitelepülni egy-két Ancsa Kabulba, végezve az ISAF, Endurnig freedom országon belüli szállítási feladatait. Az AirPowerBlogger véleménye szerint a személyzetek kiképzettsége, a repülőgép létező lehetőségei alapján sokkal közelebb vagyunk egy ilyen feladathoz, mint a helikopterek kiküldéséhez. Mindazonáltal az AirPowerBlogger egyértelműen azon a véleményen is van, hogy az An-26-osokat minél előbb le kell váltani, lehetőleg a C-27J típussal - a 295-ös CASA sem rossz repülőgép, de az Alenia sorakozó megrendelései nem véletlenek. A nemzeti szállító képesség releváns szinten történő fenntartása akkor sem nélkülözhető, ha SALIS és SAC-programokban részt veszünk. Azért mert az utóbbi megvalósulásának, a HAW-nak Pápán bázist nyújtunk semmilyen előjogunk nem lesz.
A "harci repülőgép képesség" fenntartása idén két emberáldozatot és két gépáldozatot követelt. Minden közvetlen ok ellenére Ignácz Zoltán és Janicsek András azért fizettek életükkel, mert egy olyan rendszerben szolgáltak, mely nem tudta biztonságos munkavégzésük feltételeit biztosítani. Sem a megfelelő jártasságot, sem a megfelelő beosztást, sem a megfelelő vezetői-szakmai figyelmet. Az AirPowerBlogger most is azon az állásponton van, hogy a HM vezetése és szervezete, anyagi erőforrásai elégtelenek a MiG-29/Albatrosz rendszer fenntartásához. Még úgy sem, mint repülőeszköz, hát még mint harci képesség. Ez akkor is így van, ha a Peszeki Zoltán katapultálását és a nyári Alba-katasztrófát követően átcsoportosított források következtében a két típuson repülők 2008-ban több órát jegyezhettek be repülési naplójukba. Ennek a vegetálásnak mielőbb véget kell vetni, mert az események esélye ilyen körülmények között igencsak magas.
A megoldást a Gripen jelenti, főként, ha a program változóit összehangolnák végre. Ambíciók, pilótalétszám, üzemórák. A blogon sokszor latolgattuk a különböző lehetőségeket, és az AirPowerBlogger azon a véleményen van, hogy a QRA biztosítása, illetve néhány éven belül a telepíthető QRA (Baltikum, Izland) a reális ambíció. Valószínűtlen, hogy annyi pluszforrást tudjanak allokálni, mely ezen túl biztonságos, illetve hatékony feladatvégrehajtást (A-G) tenne lehetővé. Az A-G vonatkozásnak a szakmai alapjait meg lehet teremteni és fenntartani két "berepülő pilóta" személyében, melyek személye néhány évente rotálódik. Sajnos ez a maximum. 2008-ban megtörtént a típus első lövészete úgy Sidewinderrel Vidselben, mint gépágyúval Hajmáskéren, és eddigi leglátványosabb hazai rendezésű nemzetközi gyakorlatára, a Louisiana-i F-15-ösök ellen.
Ide tartozik, hogy a megodást az AirPowerBlogger szerint nem jelentheti az ALCA beszerzése. A "harci repülőgép képességre" szánt forrásokat egyetlen típusra kell koncentrálni. Van egy jó pilótaképzési program a beláltható jövőre nézve, melyből közvetlenül lehet küldeni az embereket Gripenre. Sem feltétlen szükség, sem lehetőség nincs köztes megoldásra. A MiG-29 + Alba kigészítés Gripen + ALCA esetében nem működik, sőt, veszélyes. Úgy tudni, hogy politikai szembenállást is gerjesztett az ALCA-beszerzés kontra Gripen-program-kiterjesztés, ezért nem sikerült a cseh ajánlatot gyorsan " észrevétlenül" a valóságba ültetni, mint azt többen remélték a HM háza táján.
Ugyancsak a "harci repülőgép képesség" jövőjét érinti, hogy a tavasz folyamán más (NATO) beosztásba távozik Pető István tábornok, kecskeméti bázisparancsnok és a helyét atervek szerint Kilián Nándor ezredes, a jelenlegi helyettes veszi át. A legnagyobb tisztelet mellett is, az AirPowerBlogger szerint ennek igencsak eljött az ideje.
A harmadik 3D radar elhelyezésének meghiúsulása, a két már telepített RAT 31DL próbaüzemének elhúzódása a radarezred hagyományos technikájának, szervezetének, és diszlokációjának további fenntartását kényszerítette ki. Mivel a mecseki helyszín a kormányzat teljes inkompetenciája miatt alighanem teljesen ellehetetlenült, alternatívát kell kidolgozni. Az AirPowerBlogger szerint meg kell erősíteni és korszerűsíteni kell a réskitöltő radar erőket, ahol lehet a még létező magyar erőforrások bevonásával. Teret kell engedni a VHF sávnak, illetve távlatokban a bistatikus rendszernek, és a passzív lokációnak. Rövid távon, Horvátország NATO-csatlakozásával a RAP-cserén kívül meg kell oldani a kétoldalú diszkrét track-cserét, főként a Papuk-i és a Vinkovci FPS-117 tekintetében.
A légvédelmi rakéta ezrednél a felajánlott Mistral-szakaszok felkészítésére ment az erőfeszítés zöme 2008-ban, melynek német együttműködésben van értelme. A NAMFI-lőtéren Krétán végzett komplex lövészet ízelítőt adott a nagypályás követelményekből.
A Kub-ok felváltásával kapcsolatos tervekről nincs sok szó, az AirPowerBlogger szerint félő, hogy a felváltás nélküli kivonás tervét nem adták fel, csak megvárják, amíg valami olyan költséges üzemidő-korlát elérkezik, amit nem tudnak áthidalni. Közben csendben kivonásra kerül az Igla, és ezzel a MANPADS-kategória is a Honvédségből, ami a Mistral korlátait figyelembe véve újabb súlyos képességbeli csökkenése a légvédelmi komplexumnak.
Végezetül a HM feladta a SOFAR-programot, és átnyergelt "a" megbízható "hátizsákos-UAV" megoldásra, a Skylarkra. Ahogy minden beszerzési programnál is, a késés a képesség hiányának hosszát növeli, s vele együtt a kockázatokat. Mindenki ismeri az UAV-k és a force protection között összefüggést, így egyáltalán nem erőltetett ennek a képességnek a hiánya és a két tűzszerész halála közötti összefüggést kimutatni.
Zord
