Az elmúlt hetekben (egy svédországi intermezzo kivételével) több kirándulást is tettünk kollégáimmal a térségben olyan légierőknél, melyek meglehetősen kis vadászerőket tartanak fenn. Csehországban, Horvátországban, Szlovákiában és Ausztriában vagy megtörtént, vagy folyamatban van ezen erők modernizációja. Általános benyomásom, hogy a politikai és a felsőszintű szakmai hozzáállás a fegyvernemhez Ausztria kivételével mindenhol sokkal jobb a magyarországinál. A sógorokat – akik semlegességük miatt eltérő követelményrendszerben operálnak – az menti, hogy egészséges államháztartásuk miatt bármikor van lehetőségük pozitív korrekcióra.
A caslavi 21. légibázison a 211-ik század immár három éve repüli a Gripent. Azt hiszem leírható, hogy az üzemeltetés rutinszerű. Bár van egy-két problémájuk a géppel és a környékbeliekkel, a program tökéletesen egyensúlyban van a politika által megcélzott képességekkel, ami NATINADS QRA és pont.
Sliacon a szlovák vadászerők korszerűsített MiG-29AS/UBS technikával repülnek, annyit, ami a típus sajátosságait, az elvárt képességet (szintén NATINADS QRA) figyelembe véve optimálisnak tekinthető. A korszerű szimulátor sokat segít. A modernizáció alapvetően az interoperabilitási hiányosságokat célozta meg, de lehetővé teszi a tervezés, kiértékelés korszerű és megbízható megvalósítását. A típusváltást annak tudatában halasztották el, hogy ők a megfelelő szintű hadrafoghatóságot biztosítani tudják.
Horvátország kismértékben korszerűsített MiG-21BiszD/UMD technikájával bizonyítja, hogy a megfelelő hozzáállás, időben meghozott döntésekkel együtt lehetővé teszi egy elavult sárkány-hajtómű komplexum eredményes üzemeltetését is a XXI. században. Pulában és Zágrábban annyit repülnek, ami abszolúte minimum a típuson, a szimulátor azonban elkerülhetővé teszi a repülésbiztonsági értelemben „veszélyes vegetálás” állapotának beálltát.
Ausztria elfogó ezrede a futtball EB végéig még repüli az svájciaktól bérelt F-5-öst, aztán július 1-től az új Eurofightereké lesz a QRA feladat, mely itt csak napkeltétől-napnyugtáig tart. Talán a közös monarchiás múlt az oka, hogy a beszerzési program sorsát a magyarhoz hasonlóan súlyos hibák befolyásolják. Miként a 2003-as magyar, úgy a 2007-es osztrák szerződésmódosítás is véleményem szerint büntetőjogi kategória: megmutatja, hogy nagyreményű, korszerű és drága technikát hogyan lehet elfecsérelni, irreális keretek közé szorítani, vagy célkitűzéseket helyezni elé.
Az elkövetkező hetekben egy-egy cikkben írom le tapasztalatainkat.
Zord
Ps: Köszönet a pulai anyagokért Devilnek és Stonefortnak