(Most, hogy a hazai radarügyre nehéz napok járnak, megpróbálok körbenézni, hogy a környéken miként oldották meg a kérdést)
Ausztria nem éppen a legharciasabb országként ismert, amióta az 1955-ös államszerződés nyomán kivonultak onnan a győztes hatalmak, és semleges státuszt kapott az európai politikában. A dolgot közelebbről vizsgálva azonban kiderül, hogy ez az imázs is hamis. Sógorék ugyanis a korlátozásaik dacára mindent megtettek védelmi képességeik fokozására. A Goldhaube (hagyományos női fejfedő) projekt keretében létrehozták a légtérfelügyeleti rendszert (Luftraumüberwachung, LRÜ), mely három permanens rádiólokációs mérőpontból, több réskitöltő lokátorból és az ezek infomációit felhasználó vezetési rendszerből áll.
A rendszer egyik legjellegzetesebb eleme az alsó-karintiai Koralpe-hegység csúcsán, a 2141 méteres Speikkogelen létesített, két rádiólokátorból álló mérőpont, melyet ez A2-as autópályáról hosszasan megfigyelhet az Olaszországba tartó magyar utazó is. A munkálatok a zord körülmények miatt nem voltak rövidek: 1977-től 1983-ig tartottak. Az osztrákok érdekes megoldást választottak: az egyik radomban van a katonai, a másikban a civil (Bundesamt für Zivilllufthart, BAZ) lokátor. A katonai egy (a beszerzés idején Selenia) RAT-31S típusú, S (modern F) sávú, 135kW teljesítményű radar.
Ugyanilyen lokátor van a Bécstől északra 40 kilométerre, 490 méter tszf magasságban található Steinmandlen (a képen az 1985-ben hadrendbe állt mérőpont makettje) is, és ennek a típusnak a telepíthető MRCS-403 változatából áll két példány réskitöltőként rendelkezésre.
Ne tévesszen meg senkit a név. A RAT-31S-nek a gyártón kívül nincs sok köze a DL-hez. 
Az S egy 4x4 méteres, közvetlen párhuzamos táplálású passzív fázisvezérelt antennával felszerelt radar, haladóhullámú végfokozattal.
Végül, de nem utolsó sorban a harmadik permanens helyszín a 1114 méteres Kolomansberg Salzburg és Felső-Ausztria határán. Történelmi sorrend szerint vele is kedhettem volna, hiszen először, 1968-ban ez lépett szolgálatba. Akkor egy Thomson RV376 2D lokátorral az egyik radomban és egy Marconi S244 magasságmérővel a másikban. 1983-ban váltotta fel ezeket egy RAT-31S, majd 2003-ban egy RAT-31DL, tehát ugyanaz a típus, mely Magyarországra is bekerült. 
Nem zárható ki, hogy idővel DL kerül a Speikkogelre és a Steinmadlre is.
Csak emlékeztetőül: ez egy 42 adó-vevő modulos, 10,8x7 méteres aktív fázisvezérelt antennával felszerelt L (D) sávú (cseh forrás szerint 1375MHz) radar.
A rengeteg alpesi völgy lefedettségét minősített helyzetben (1998-tól) hat darab Thales RAC3D típusú, kifejezetten kis magasságú célok felderítésére tervezett lokátorral oldják meg, melyből ezen kívül 16 darabot (!) kaptak a Mistral VSHORAD-dal felszerelt ütegek is. 
A Goldhaube központi, megerősített vezetési pontja (a permanens rádiólokációs mérőpontokon is van vezetési képesség) a Salzburghoz közel eső St. Johannban található. Az Einsatzzentrale/Basisraum (EZ/B), melyet a bennfentesek egyszerűen "a hegy"-nek hívnak elhelyezése miatt, 1977 és 1982 között épült meg. Háborús kormányzati vezetési pontként illetve óvóhelyként is funkcionál.
A LRÜ rendelkezik ezen kívül telepíthető vezetés-irányítási (DCRC) képességgel is.
Zord
(Csak megjegyzésként: az osztrák légvédelmi rendszer ismertetett elemeinek megfigyelése képezte a magyar stratégiai rádiótechnikai felderítés 24/7-es feladatát a hidegháború éveiben).
