A haderő rekord alulfinanszírozottsága, a koncepciótlanság, a politikai fóbiák, vagy egyszerűen a rossz gazdaként viselkedés meghozta eredményét. A Magyar Honvédség "helikopterflottája" év elején megszűnt létezni, mint honvédelmi illetve katasztrófavédelmi eszközrendszer, beleértve az ország teljes területének normaidőn belüli SAR-lefedettségét, vagy a szárazföldi csapatok légi támogatását.
Ahogy más ügyben többször, ehelyütt is le kell írnom: a képességhiányban eltöltött minden egyes perc a haza védelme iránti kötelességmulasztás, olyan idő, melyben a potenciális fenyegetések kegyelmére van bízva Magyarország, sorsát kiengedve saját kezéből. Ezt egy nemzeti kormányzatnak álmából felkeltve kell tudnia. Ezekkel a súlyos, ám egyben fájó kijelentésekkel megnyitnám a légierő és légvédelmi hírek 12. bejegyzését, annyit azért még hozzátéve, hogy dönteni, cselekedni kell helikopterügyben! Az én értelmezésemben ez azt jelenti, hogy hadrafogható technikát kell teremteni a meglévő gépekből, nagyjavításokkal, üzemidő-hosszabbításokkal, alkatrészbeszerzésekkel. A helyzet annyira súlyossá és sürgetővé vált, hogy ezek a lépések prioritást nyertek az új gépek beszerzési folyamatával szemben is.
A LégierőBlogger igyekszik tehetségének, lehetőségeinek megfelelően tájékoztatni kedves olvasóit úgy az üggyel kapcsolatos negatív, mint pozitív fejleményekről, ahogy eddig is próbálkozott vele.
Zord
