Ma van a szerb haderő napja. Tegnap Batajnicán ismét megrendezték azt a demonstrációt, melyen a fejlesztés minőségi és mennyiségi eredményei vonultatták fel.
Az ünnepséget megnyitó mozzanat két ejtőernyős H145M-ből történő ugrása volt. Egyikük Szerbia zászlaját, másikuk a szerb haderő zászlaját hozta magával.
A készültségi géppár légiharc bemutatója. A közelebb lévő gépen érdekes helyen, az általában R-27-esnek fenntartott belső tartókon vannak az R-60-asok.
Régi és "új". Fenn az egyik utólag kapott 9.13-as, melyről még hiányzik a korszerűsített gépekre jellemző új besugárzásjelző; lenn az egyik eredeti 9.12-es, melyen már jól láthatóan ott a szárny alatti kis burkolatba elhelyezett új besugárzásjelző, illetve az RVV-AE rakéták indításához szükséges (fehér) sín.
A MiG-29-est Szerbiában nemcsak a rá oly jellemző "repülős" csodálat övezi, mint nálunk a "nagyvasat". A típus szimbólumként itt egybeforrt a pilótái önfeláldozó hősiességével is, ezzel erősítve az 1999 és 1941 közötti párhuzamot a nemzeti emlékezetben. Hajdanvolt legyőzettetés ereje a mában.
Leszállás után gurul vissza fedezékéhez a készültségi géppár. A Gránti 2023 során velük együtt összesen 10 szerb MiG-29-est láthattunk a levegőben.
Korszerűsített (SzD) gép és a kibővített fegyverzeti lehetőségek tárháza a statikus bemutatón.
Korszerűsített és díszfestett Orao. Az előbbin egy-egy AGM-65B illetve a saját fejlesztésű VRVZ-200 elektrooptikai önirányítású földi célok elleni rakéta.
Tankolás feladat után, készülve a délutáni hazatelepülésre Ladjevcibe, a Tigrisek hazájába.
Akárcsak az Oraók, a G-4 Szuper Galebek is rendületlenül menetelnek. Nyilván Szerbiában sincs kolbászból a kerítés, sőt! Azért is kénytelenek még mindig ezekkel a gépekkel repülni. De valahogy itt mindig az az érzése az embernek, hogy a megoldásokat keresik, nem a kifogásokat. és meg is találják.
Az ukrajnai háborúig beérkezett szerb Mi-35M flotta fele, egy géppár a demó közben.
Zsiráfok figyelik a távozó harci helikoptert.
A Mi-17V-5-ösök mellett itt találtak arra lehetőséget, hogy a Mi-8-asokat is a levegőben tartsák. Kell is, amíg az új orosz technika szállítása folytatódhat, vagy alternatív forrásokról születik döntés.
Szintén egy "nagy túlélőnek" számító Partizán kíséri a Mi-17-est.
HForce-os H145M figyeli, ahogy a Mi-17-es kiemeli a különleges műveleti csoportot...
...ezzel az igen praktikus szerkezettel, az AirTEP-pel (Airborne Tactical Extraction Platform), mely a SPIES ("szőlőfürt") módszer hiányosságait van hivatva kiküszöbölni (a rend kedvéért egy másik Mi-17-essel a SPIES-t is bemutatták a szerb vendéglátók)
Egy közelebbi kép az egyik szerb HForce-os H145M-ről, hazai gyártású L80-07 80 milliméteres rakétablokkal és GH-78M 12,7 milliméteres géppuskakonténerrel. Ismét csak a fenn említett jelenséggel állunk szemben: megoldást kerestek és találtak.
Rajkötelék a levegőben, hazaindulás Nisbe.
Az ötödik gép még a statikuson, a személyzet éppen a kiállított Sz-8-as rakétákat pakolja el.
A Belügyminisztérium új H215-öse, amihez decemberben volt már szerencsénk, ha messziről is :-)
Szintén a belügy üzemelteti a tűzoltó Ka-31A11BC típust, melynek két példányát rendszeresítették.
Kínai CH-92A és hazai Brabac drónok erdején túl, álcaháló alatt látszik ami látszik. A "sejtető" kommunikációt félretéve a lényeg: a taktikai drónok után Szerbia a közepes magasságú, nagy repülési idejű (MALE) drónképesség építésében is halad szépen előre.
A reptér adottságaiból, a két, egymáshoz képest eltolt, párhuzamos betonból fakadóan nagyon szép "összefotózási" lehetőségek adódtak a bemutató után egyszerre visszatérő gépekre, mely más megoldásokhoz hasonlóan a szerb haderőfejlesztés "mennyiségi" jellegét is ügyesen támasztotta alá. A tényleges katonai-szakmai értéken túlmenően az eszközök prezentációjának módja is figyelmet érdemlő.
Zord
