Ha jól számolom, a mai volt a negyedik alkalom, hogy Hende Csaba bázislátogatáson kalauzolta Colleen Bellt. Ugyebár volt az éjjeli reptérfoglalás Pápán, majd az (állítólag) „bővítésfinanszírozásos” ismételt vizit ugyanott, aztán a kecskeméti gripenes fészekben, végül Szolnokon. Itt természetesen a vendég kedvéért az „amerikai emlőkön nevelkedett” 34. BLKMZ volt a főszereplő, de ha nem is voltak kiemelve, az önállóságát április 1-ével (vissza)nyert 88. KVZ, illetve a 86. SZHB is keményen dolgozott a bemutatón. Talán nem járunk messze a valóságtól, ha úgy fogalmazunk: az utóbbiak játszották el az enabler szerepét az infil/exfil szállítási, illetve a védvonal létesítési feladatok ellátásával, hogy a bercsényisek a bázis készültségi épületében a meghívottak orra előtt végrehajthassák „táskaszerző” akciójukat. A másik megállapítás, most félretéve az ultrakonzervatív nacionalista malíciát, hogy egy konvergencia előjeleinek is tanúi lehettek a jelenlevők. Amerikai források szerint ugyanis afelé mennek a dolgok, hogy a 34-esek és a 88-asok bázisán új alakulat, egy ~ „különleges műveleti képességű ezred” jöjjön létre Szolnokon.
Ugranak a felderítők a 704-esből. Reálisan ez T mínusz néhány nappal is megtörténhet, rejtetten, éjszaka, legalább néhány kilométeres távolságra az objektumtól.
Bejön a védvonalat (perimeter) biztosító csapat alacsonyan. DIverz „flotta”: ajándék finn és használt orosz civil Mi-8-as. Optimista megközelítésben: „de van”.
A 3305-ös minyó, háttérben az RSzP.
Földet ér az ex-finn gép.
Oldalt irányítják a 3309-esből kiugró 88-as különítményt, elkerülendő a farokrotort.
A védvonal biztosítása után gyorskötélen ereszkednek a bercsényisek a 704-es Mi-17-esből. Reálisan ez a célobjektum tetejére történhet.
„Sag mir wo die Blumen sind”. A készültségi épület gyönyörű virágágyása mellett rontanak be az „érzékeny információért” a 34-esek katonái.
Donyeck-szindróma: nagyon divatos manapság a repülőteres díszlet. KMZ-katona biztosítja a tornyot.
A VIP-ek plazmatévén nézik az épületben történteket. A narrátor Sándor Tamás ezredes, a 34-esek parancsnoka.
És ekkor megérkezik a rajtaütés miatt riasztott ellenség...
...hogy magára húzza a légi támogatást nyújtó Mi-8-es nehézfegyverzetét...
...ebből a harcból nem is lehet kérdés, hogy kinek kellett győztesként kikerülnie :-)
Komoly arc, inkább nem vitatkozunk vele.
Megvan az aktatáska az „érzékeny információkkal”. Nyugodtak lehetnek a 34-es srácok, a 88-asok tartják állásaikat. Futás a kiemelés helyszínére...
...ami a látvány kedvéért a SPIES-köteles módszerrel történik.
Lóg a fürt a Mi-17-es alatt. A legalsó a „táskás ember”.
Piros jelzőfüstben helyezkedik be a 88-asokat felvevő 3305-ös.
Stimmel a bejegyzéshez. 86-os repülőeszköz, 88-as és 34-es pk + vkf egy képen. Persze a két maradék, fotós alak is része a szélesebb értelemben vett közösségnek :-) Úgy is mondhatnánk, együtt a csapat.
A nagyköveti Huron és az ajándék páncélozott Humvee.
Zord
Ps: A LégierőBlogger számára a látottak és a várható KMZ+KVZ=KMKE átszervezés ismét csak a helikopterek kérdését veti fel. A képesség ugyanis a megfelelően konfigurált légi szállító platformok nélkül nem önálló, hanem megint csak „segédhadi” lehet. Lehetne részletekbe bocsátkozni, de itt legyen annyi elég, hogy az éjjeli alkalmazhatóság és az önvédelmi rendszer a SOF kiszolgálásra való alkalmasság két hangsúlyos területe. Az NVG odaveszett a 2013-as néhány száz összórás mélyrepülés és az N gépek kifutása miatt, a bemutatón szerepelt két „mezítlábas” Mi-8-as és egy Mi-17-es fedélzetén lévő több tucatnyi magyar katona pedig egy éles helyzetben a jelenleg meglévő, 0, azaz nulla túlélőképesség miatt mind odaveszhetett volna. Szégyen, és még egyszer, nagybetűkkel SZÉGYEN, hogy a néhány gépes magyar helikopterállományt nem lehet a készletekben még bizonyosan meglévő ASzO töltetkivetőkkel felszerelni. Magyarán szólva legalább megtenni azt, amit lehet, jóformán pénz nélkül is – mondjuk a MH Légijármű Javítóüzemben.
