A legtöbbször jelentős erőfeszítésbe kerül elfogadható pozícióból repülőeszközt fotózni. Van azonban, hogy a téma odajön az emberhez. Így történt ma a LégierőBloggerrel is, aki fölé Riva del Gardában keveredett egy helyi Ecureuil, aminek azért is örülök, mert mindig jó olyan típust lőni, ami a honvédségben is rendszerben van.
Szerencse is kell az élethez. A kikötői cölöpön ülő sirályt akartam összehozni a közelgő Mókussal, erre a jószág elszállt. De mielőtt egy villanás alatt eltűnt volna a képmezőből, ezt a képet azért összehozta nekünk.
A pár korábbi bejegyzésemben AW139-eseikkel szerepelt Nucleo Elicotteri della provinzia autonoma di Trento egyik AS350 B3 gépéről, az I-TNAA-ról van szó, mely vélhetően néhány rendszeresen előforduló észak-gardai mentési helyszínt vett szemügyre gyakorlási/felkészülési céllal.
A nyitókép expozíciója utáni, nagyobb látszószögű kép. Látszik a cölöp, amiről a sirály elrugaszkodott. A Garda-tó nyugati oldalán emelkedő hegyek, és a Riva déli szélén a tóparti sziklára épült Hotel Excelsior.
Különösen jól látszik itt a hegyi mentőgépek pár jellegzetes felszerelése, például hátsó és alsó féllégtér jobb szemmel tartásához szükséges, a gép orrától jelentős távolságra kihelyezett tükrök, a hóban történő leszállásnál a talajnyomást csökkentő "sítalpak", valamint a függeszték/kioldó a külső teheremeléshez.
Ma kiderült számomra az is, hogyan gyártják valójában az Ecureuilt: angyalok trombitálják ki őket magukból :-)
A bejárt helyszíneket a gépről fotózta egy "kolléga"
Zord
