A vezérkar tudományos műhelye (HVK THK) a nemzeti ellenállóképességről (resilience) tart a napokban konferenciát a Stefánián. Mint minden ilyen rendezvényen, értékes és kevésbé érdekes előadások, hozzászólások váltogatták egymást, valódi saját gondolatok és copy-paste alapúak, megfelelési, egyéni tudományos előmeneteli célzatúak egyaránt - ebben a mostanság agyonhype-olt témakörben. Én ezért nem is untatnám az olvasókat a részletekkel, csupán egyetlen mozzanatot emelnék ki.
A konferencia plakátja. Jó választás. Nekünk a történelmi tapasztalatokból érdemes kiindulni. Különösen ami a nagyhatalmakat és a sokszor általuk finanszírozott nagy ideákat illeti.
Arról a pillanatról van szó, amikor az egyik vendéglátó feltette a kérdést, hogy mi a különbség a "comprehensive approach" ás a "hybrid warfare" között, és ezzel láthatóan hebegést-habogást váltott ki az atlanti szürkeállomány legjava körében. Amellett, hogy büszke volt, hogy egy magyar szájából hangzott el ez a kérdés, a "hallgatóság hallgasson" jegyében a LégierőBlogger természetesen csak ült és figyelt. Ehelyütt viszont röviden megosztanám gondolataimat erről a kérdésről.
A kérdésfelvetés szerintem teljesen jogos. A lényeg a perspektíva. A Nyugat széles körben elharapózott arrogáns, hipokrita látásmódjában amit "mi" csinálunk az "comprehensive approach", amit viszont geopolitikai riválisaink (a csúnya oroszok, kínaiak, irániak, de lassan mindenki, aki "más") az "hibrid hadviselés".
A magas valószínűségű konklúzió levonása ugyanakkor nem képzelhető el elfogult, az objektivitásra kísérletet sem tevő hozzáállással. Ha viszont ezt választjuk, nem hunyhatunk szemet az úgynevezett, mégoly elfuserált "comprehensive approach" égisze alatt történt lépések ellentmondásos, de inkább negatív eredménye felett, legyen szó Koszovóról, Afganisztánról, Irakról, Líbiáról és Szíriáról, stb. Arról, hogy az utóbbi évek legnagyobb konfliktusainak kiváltó okai között a Nyugat lépéseinek jelentősége és ezáltal felelőssége kimagasló. Arról, hogy a NATO-tag Magyarország legjelentősebb honvédelmi-belbiztonsági intézkedéssorozatát (Közös Akarat - nem kívánt belpolitikai felhangok törlendők) olyan történések kényszerítették ki, melyek – így a migrációs válság, a terrorizmus – szövetségünk vezető hatalmának elhibázott intervenciós politikájából fakadnak. Nincs mit szépíteni: miközben - az ilyen konferenciákon is - a régi (szovjet-orosz) ellenségkép felelevenítésén fáradoznak a hangadók, Magyarország és Európa valójában az Egyesült Államok ténykedésének áldozatává vált az elmúlt években.
Mit lehet erre mondani? Akinek ilyen barátai vannak, ellenségre nincs is szüksége?
Zord
