Air Power Blog

Nekünk a Mi-24-es a legjobb ellenség! - jegyezte meg egy magyar lérakos a tavalyi csehországi TOLY gyakorlat alkalmával azzal kapcsolatban, hogy a célrepülések résztvevői közül melyik biztosítja számukra a leginkább megfelelő kiképzési lehetőséget. Mint minden kijelentés, nyilván ez is szubjektív. De ettől még tény, hogy mintegy hat évnyi kihagyás után a napokban a győriek visszakapták nagyrabecsült régi partnerüket: az egyik frissen nagyjavított "krakagyila" tiszteletét tette a kubosok és a mistralosok megsemmisítési zónájában. Arról nem is beszélve, hogy ez a lérak-forgószárnyas (és persze merevszárnyas) kiképzési szinergia példaértékű lehet a honvédelmi színtér összes szereplője számára...

A 720-as Likócs fölött.

SzURN és egy M3-as gyakorló rakétával megrakott SzPU várja áldozatát.

Csütörtökön Dongó Five-Six, a 33-as is megfordult Győr fölött.

Zord

Jó látni, amikor a honvédségben egy összetett feladattípus a kezdeti szárnypróbálgatásoktól szorgos, kitartó, koherens erőfeszítésekkel a valós képességek tárházába kerül. Ennek a folyamatnak lehetünk a szemtanúi a kecskemétiek által tavasszal először demonstrált éjszakai NVG-s éleslövészet esetében is - melyet természetesen most is a szolnoki dzsétek közreműködésével hajtottak végre.

Ezúttal géppárban. Az egyik Gripen rácsapása és tűzkiváltása közben a háttérben látszik a köteléktárs villogójának fényfüzére is.

Zord

A  kisebb, olcsóbb, hatékonyabb címszavakba burkolt, szövetségesi bátorítással folytatott önpusztítás évtizedei után a nehéz technika talán újra elfoglalhatja méltó -- persze a 21. században illő és üdvös -- helyét a Magyar Honvédségben. Ez azt hiszem van annyira kivételes ok, hogy a csizma felkerüljön az asztalra, akarom mondani a lánctalp a LégierőBlog ehavi hírbejegyzésének címlapjára.

Viharban, hóban, napsütésben, hőségben, jéghideg éjjelen, poros arccal. De vidáman :-)

Zord