Az elmúlt két hétben zajlott a Dunántúlon, pápai bázissal - az Európai Védelmi Ügynökség kezdeményezte, de azóta saját lábra állt - Többnemzeti Helikopter Képzési Központjának (MHTC) keretrendszerében, a Helikopteres Gyakorlati Program (HEP) modul részeként a Fire Blade 2025 forgószárnyas hadgyakorlat. A magyar házigazdákon kívül Ausztria, Svájc, Szlovákia és Szerbia képviseltette magát (megjegyzem, nekem speciel geopolitikailag is teccccik ez a sor...). A program évek óta az MH legfontosabb helikopterharcászati/műveleti képzési és tudásforrása. Bár a szeszélyes áprilisi májusi időjárás sajnos meghiúsította a szervezők lőtéri sajtónapra tett kísérletét (igencsak hasznos pápai statikussal kárpótoltak minket, amiért köszönet), a Blade sorozat idei tagja szokás szerint így is nagyon érdekesnek és tanulságosnak bizonyult a "látni akarók" számára.
Apró pont az égen, ami lát, és "leadja a szót". A gyakorlatra tökéletesen megfelel, a valóságban, így a szomszédban zajló háborúból is tudjuk, itt egy drón orbitnak lenne helye, nem egy közepes helikópáternek. De érezzük és méltányoljuk az innovációt, és egy tiszteletbeli Misty FAC-A csgn-t is megszavazunk a nagy elődök emlékére.
Egy TTH és egy SOF Pápán, földi takarókkal fedett szenzortornyaikkal.
A "hangárpartin" részt vett 80-as SOF 15 inches "varázsgömbje".
Ez már egy másik őrszem az égen, az elnyűhetetlen osztrák Pilatus PC-6-os...
...mely szintén tekintélyes szenzortornyot hordoz a hasa alatt...
...és dedikált operátori munkahely is van a fedélzetén. Ám ebben a műfajban a védett, lehető legnagyobb hatótávú lesugárzás a legfontosabb...hogy lényegében overhead, a SAM envelope közepén ne kelljen drága emberéleteket kockáztatni. Komolyra fordítva a szót, a 21. század harmadik évtizedében mindkét platformot és az FB25-ön játszott ilyetén szerepüket "drone surrogate" angolszász terminológiával illethetjük. Azaz "itt roppant hasznos, de".
A légvédelem elnyomása (SEAD) lehet a repülőkötelék, így a helikopter COMAO kijelölt, illetve támogató erőinek feladata, de azt meg is oszthatják a szárazföld megfelelő eszközeivel, így a tüzérséggel is. Itt menetben a tüzér alegység PzH 2000 önjáró tarackja és Gidránja...
...itt pedig már tüzelőállást foglalva, SEAD célú tüzet vált ki, "jobb későn mint soha" jeligére.
A Gripenek gépágyújukkal tovább puhítják a szállító helikopterek leendő leszállási zónájának (LZ) környékét. Mondhatjuk, hogy a tüzérségi SEAD megnyithatja egy ilyen mozzanat előtt az utat, de valószínűleg akkor járunk el helyesen, ha az ilyen hatásokat inkább a lehető legnagyobb távolságból váltjuk ki, PGM-el. Stand-off fegyver híján a megfelelő eljárást (földközeli ingress és toss) választva a meglévő "direct attack" fegyverzeti eszköz maximális dobási távolságának eléréséhez (lásd Ukrajna).
További puhításhoz érkezik a magyar-szerb vegyes felfegyverzett H145M géppár a várakozási légtérbe.
A FAC-A először a szenzortornyos, L80-07 rakétakonténeres szerb gépet hívja be...
...mely Sz-8-as nem irányított rakétákkal dolgozik. Az éles helyzet itt is földközeli (NOE) berepülést és ugrásból hajítást követelne meg a hordozó maximális túlélőképessége érdekében. Az MWS és az automatikus (reaktív) infracsapda kivetés csak extra biztosítás, nem megoldás, pláne nem garancia önmagában.
A sorozat első kettő rakétája, az elől lévő a hajtómű kiégését követően, a hátsó éppen égésvégi pillanatban.
Másodiknak jön be NC612-el, EOS nélkül a húszas MP-nk...
...hogy jó közelről, 20 milliméteres lövedékekkel szórja meg a célterületet.
Ugyanaz a két gép (a magyar 20-as és a szerb 14503-as) , immár a pápai hangárban egymás mellett.
A számunkra idén legérdekesebb, immár éleslövészeten is látott "szerszám", az L80-07, melyhez az eredeti orosz mellett saját gyártású Sz-8-asokat is használ déli szomszédunk.
A hangár előtt az HForce rendszerrel felszerelt H145M irigylésre méltó flexibilitását mutatja be az többcélú (MP) konfigurációban érkezett, de immár könnyű többfeladatúként (LUH) hasznosított szerencsés 13-as.
Zord
