Hogy a fix telepítésű, relokációs opcióval még csak nem is bíró gerincradarok pontosan hány percig járulhatnak hozzá a nemzeti és szövetséges légihelyzetképhez egy valódi háborús konfliktus elcsattanása esetén, vitatható. A LégierőBloggernek nem célja eme potenciálisan magasröptű polémia eldöntése itt. Ugyanakkor annak igencsak örül, hogy a nagy mobilitású, ezért (is) értelmezhető harci túlélőképességgel rendelkező rádiólokációs szenzorok jövője terén ma nagy lépést tett előre a honvédség az AESA technikára alapuló IAI Elta ELM-2084-es radarok beszerzésének és az ezzel kapcsolatos ipari együttműködésnek a bejelentésével. Persze ne feledkezzünk meg egy régóta teljesen hiányzó szárazföldi képességről sem, a tüzérségi felderítő radarokéról, mely szintén megoldást talál a döntésnek köszönhetően.
Az M-MMR radar utánfutós konfigurációja, a Rheinmetall Canada Inc. megvalósításában a kanadai haderő számára (itt elsősorban counter battery funkcióval). A cég honlapján található kép e helyütt illusztráció.
A teljes méretű, elsősorban légtérellenőrzési/légvédelmi célú F-MMR radar. Foto: IAI Elta, illusztráció.
Zord