Az élet a Bakonyban nem áll meg!
HAW C-17 teherdobás.

Zord

Dobán kellett volna dobni.

@David Bowman: egyetértek. Jó kezekbe került volna :-)

Zord

Hmmmmm, Tótvázsony! Egy történet mindig eszembe jut, amikor arra járok. Somogy közepéről utaztunk át a Balaton felvidéken lévő, reptérnek mondott kis területre, hogy ott ugorjunk. Az első felszállás megtörtént, majd nem sokkal később a földről néztem végig, ahogy egyik társunk a kugrás után zuhant, zuhant, de nem nyitott. Az öregek ekkor már elfordultak, az egyik halkan mondta mellettem, ő már látott ilyent.
Végül kb 250-300 méteres magasságban elindult a nyílási folyamat. Pár másodperc múlva szerencsésen földetért. Lassan összeállt a kép, mi történt. A társunk annyira el volt foglalva a feladatával, hogy nem figyelte a stoppert.Mint kiderült, nem ő nyitott, hanem az automata. A nagy ijedelem után gyorsan kiderült, hogy mi volt a másik oka az esemény drámaivá fordulásának. A barometrikus magasságmérővel rendelkező nyitóautomatát Taszáron 600 méteres magasságra állították be, hogy ott lépjen működésbe az ugró tevékenységétől függetlenül. Igen ám, de a somogyi reptér tengerszint feletti magasága 150 m. Tótvázsonyban viszont a reptér a tengerszint felett 303 méteren van! Vagyis a nyitóautomata ugyan tökéletesen működött, csak épp a taszári domborzati viszonyokhoz képest. Az ugrónak persze ettől függetlenül nyitnia kellett volna , akkor nem tesztelte volna a műszer képességét. A főszereplőnek egyébként épp tegnap küldtem jókívánságaimat a születésnapja alkalmából.

@Harrdder: a tótvázsonyi reptéren a kilencvenes években én apám Wilga típusrepülését hiénáztam végig. Az a falutól délre van. A gyakorlótér meg a 77-es út északi oldalán, Tótvázsony és Nagyvázsony közt, a ma újra használt rész az úrkúti úttól keletre eső.

Zord

@zord:
Látom, nem érted az egész sztori lényegét, miért írtam. Tudom, hogy két különböző területről van szó, egy emléket idéztem csak fel. Szerettem volna egy olyan történetet írni, amely a repülés, ejtőernyőzés bennfenteseinek tanulsággak szolgál. Sokat gondolkodtam, de megírom: Itt ezen a blogon, mint mindenhol, férfi ego összecsapások folynak. Itt ráadásul olyanok osztják az észt a seregről, akik fizikálisan teljesen alkalmatlanok a katonai szolgálatra. (Talán a szakéretlmükkel akarnak kompenzálni) Hát legyen, most büntetek: Te utas voltál egy repülőn, míg én ott ugrottam, és szó szerint kezemben volt a sorsom.
De a szakértelmét itt mindenkinek tiszteletben tartom, sokat tanulok. És most, ezen kataklizma legeslegelején kívánom, hogy vészeljük át egészségesen mindannyian! Jó fejek vagytok! Látjuk egymást, amikor látjuk!

@Harrdder: Próbálom érteni mire szeretnél kilyukadni. Egy-egy helyhez kötődő, megismételhetetlen, sokszor durva élmények, abban a férfias közösségben, amit honvédségnek hívnak.
Másnak más adatik meg, és ez a sokféle perspektíva, ha meg tud jelenni, az jó. Néha a parttalan vitát el kell vágni, melyben jellemzően a 0 gyakorlati tapasztalatú hakapeszi makik alkotják az egyik pólust.

Zord

@zord: Rendeztük a dolgot. Most sokkal fontosabb célokra kell összpontosítani.

@Harrdder: Akkor jelezném, hogy a VF-ben és a VMFA-ban és az összes többiben, ahol előfordul, a V nem a Vesselt jelenti, hanem azt, hogy merevszárnyú századról van szó. Valaha, amikor a Navy repülni kezdett, többek között léghajóval, akkor a levegőnél nehezebb eszközzel repülő századokat jelölték V-vel, de ahogy a léghajók kikoptak, a merevszárnyú gépek kapták a V-t.

Az elírást a blogodon olvastam és bocs, hogy itt jelzem, csak ide már beléptem.

T

@Devil 505: hú de nagy patáliat csapott 1999-ben a VMFA(AW) bőrnyakú sajtótiszt, amikor a AW/Stonefort nyomán megírtam, hogy ATARS Hornetek is jöttek Taszárra!

Zord

@Devil 505: Köszönöm, javítom!

@Devil 505: Én ebben a hitben éltem. Biztosra veszem, hogy ezt valahol egy szakmai forrásból olvastam régebben. Meg logikusnak is tűnt.

@zord: De rég volt már, 21 éve, ez már hadtörténelem. A legemlékezetesebb élményemet idézném fel:
1999 júniusában alig volt olyan nap, hogy ne esett volna az eső, gyakran volt zápor, zivatar. Az egyik bevetésről visszatérő F/A-18D nagy szélviharban, és záporban akart leszállni. A harmadik kisérletre sem jött össze, pedig nem hajófedélzetről volt szó, hanem 2500 méteres betonról. Kb 200 méterről figyeltem, ahogy előttem újra és újra az átsartolás után utánégetővel emelkedett. Rossz volt nézni, azt vártam, mikor zavarják már el kitérő reptérre. Negyedikre végre leszállt.

@Harrdder: Egy forrás nem elég...

Azért szakadó esővel kombinált szélviharban nem olyan egyszerű leszállni, főleg, ha a szél nem pályairányú. Végül használta a fékező berendezést vagy simán kigurult?

@zord: Nálad balhézott? :)

@Devil 505: ja. Levelet írt a csávó és faxon elküldte.

Zord

@Devil 505: Persze, bonyolult időjárási viszonyok közt egy szó sem érheti a pilótát. Nagyon erős oldalirányú belökések voltak, földközelben is dobálta a gépet, az utolsó másodpercekben azért startolt át. Ugyanakkor már a stresszfaktor is igen magas lehetett, ki tudja, mennyi üzemanyaga volt a harmadik kísérlet után.
A fékezőhorgot nem használta, ha jól emlékszem a kábelek amúgy is a pálya végeinél voltak telepítve. Szóval normál szárazföldi üzemben történtek a leszállások, így az említett esetnél is.

@Harrdder: Érdekes sztori. Jó lenne tudni, hogy ha nem tudott volna leszállni, akkor kitérőre ment volna és hova vagy mindig volt fent egy Iron Maiden-es tanker a ferihegyi kontingensből.

@zord: Jó kis faxos engedélykérések, levelezések. :) Egy-két olyan darabot, amelyhez szép emlékek fűződnek, megőriztem, fénymásolva persze, mielőtt eltűnik a faxpapírról. :)