A mindenkori ellenzék jellemzője, hogy az élő fába is beleköt. Nyilvánvaló okokból kifolyólag nem ez a klasszikus manőver történt a minap, amikor a szocialisták számon kérték a kormányzattól a tavaly, össz(parlamenti)párti fórumon beígért, de eddig elmaradt hosszú távú nemzeti helikopterbeszerzési programot. Tették ezt azzal, hogy felhánytorgatták az idei évben mindhárom forgószárnyas szolgálatnál tett ideiglenes lépéseket, azok transzparenciáját és hasznosságát a nagy projekttel szembeállítva. Bár a LégierőBlogger éppen a bérlési időtartamok rövidsége (EC135, AS355) és a beszerzés (Mi-8) bevallottan áthidaló jellege miatt nem lát kategorikus ellentmondást, minden sürgető hang üdvözlendő. Hogy azonban a gyenge ellenzék és a nyilvánosság, bárki véleménye nem bizonyul-e kontraproduktívnak, arról nem vagyok meggyőződve (még a magam esetében sem). Arról nem is beszélve, hogy a megnyilvánuló formációk teljesítménye a maguk idejében hagyott némi kívánnivalót maga után helikopterfronton. A hazai ipari javítási képesség veszni hagyása, a harcérték csökkenésének megállítására való képtelenség minden kormány minden pártjának felelőssége a rendszerváltás óta, a jelenlegit és közvetlen elődjét sem kivéve. 

Akárhogy is, érdemi információhoz is hozzájutottam. Kérdésemre válaszolva a szocialista politikusok megfelelő egyeztetések és átláthatóság esetén nem zárták ki, hogy a majdani beszerzés módszere tender helyett kormányközi megállapodás legyen.

A múlt hétfői sajtótájékoztató két főszereplője: Demeter Márta képviselőasszony, a szocialisták Hende Csabát kérdésözönnel elárasztó védelempolitikai üstököse, és a láthatóan rutinosabb politikus, az OGY HRB alelnöke, Harangozó Tamás. A kijelzőn blogunk rendszeres kommentelőjének remek képe a vitatott április 3-i eseményről :-)

Magas laszti. A szocialisták elvégezték a házi feladatot, többek között felidézték a 2013 májusi egyeztetés legfontosabb mondatát. 

Zord