Szokás szerint roppant látványos augusztus 20-i bemutató gyakorlást láthattunk ma Szolnokon, mely a világon bárhol megállhatná a helyét. Máshol azonban, ahol katonailag releváns helikoptererőket tart fenn az ország érdekeit szolgáló kormányzat, egy ilyen demó csupán a képességek minőségének és volumenének szűk szeletét képezi le; ezzel szemben nálunk sajnos kb. ez a képességek maximuma. Ebből következik, hogy aki a szolnoki bemutatót látva azt hiszi, hogy minden rendben van a honvédségi forgószárnyasokkal, esetleg elhiszi, ha bárki ezt igyekszik elhitetni vele, az súlyosan téved. Azt mondanom sem kell, hogy a szolnokiak munkájához kétség sem férhet, még ha "véreik" magasra jutva (tisztelet a kivételnek) nem is tudták-akarták képviselni kellően hatékonyan a fegyvernem érdekeit az elmúlt években. Hogy ma még van katonai helikopteres repülés Magyarországon, az előbbiek érdeme; hogy kis híján megszűnt, a 2. Orbán-kormány mellett az utóbbiak bűne is. A három „új” minyó – melyek közül kettőt láthattunk ma – beszerzéséről pedig rendszerszinten sajnos nehéz eldönteni, hogy életmentő beavatkozásnak, vagy az agónia meghosszabbításának nevezhető-e.
Csapkodó-, forgó- és merevszárnyú repülőeszközök Szolnok felett.
A 2014 áprilisában Kecskemétre érkezett gépek egyike, amely a 3301-es oldalszámot kapta...
...és a 3305-ös. A harmadik példány (3304) helyzetéről egyelőre nem tudok, csak annyit, hogy korábban kecskeméti berepülés közben hajtóműproblémák miatt kényszerleszállt (illetve a gépek egyike, nem biztos, hogy az).
És az „eredeti” flotta 701-es Mi-17-ese, mely a mai demóban a „tűztámogató” szerepet töltötte be ajtólövészével.
Továbbiak hamarosan...
Zord
...és csak most, csak önöknek egy titkos magyar fejlesztés, az egymotoros, két hajtóműves merevszárnyú helikopter, múlt századi amfíbiákat idéző arcéllel :-)
