„Forgószárnyasra” sikeredik a nyár vége a Honvédség nem létező légierejénél. Megérkeztek a finn Minyók és ma átvette őket Marcus Rantala finn védelmi államtitkártól Hende Csaba miniszter Szolnokon. Amint arra egy kedves ismerősöm felhívta a figyelmemet, a sokunk által hosszú hónapok óta követni igyekezett amerikai projekt is új, nyilvános szakaszba lépett az „UH-1N helikopterek beszerzésével kapcsolatos miniszteri döntést elõkészítõ bizottság felállításáról és feladatairól” szóló HM-utasítás publikálásával a 47. Hivatalos Értesítőben. Szívből remélem, hogy mindez jó sül el. Az agyam az Orbán-kormány újabb, 100 milliárdos összegerebélyézési kísérlete hallatán viszont szkeptikus...persze nem mintha máskor túlzottan optimista lenne :-) De hát milyen legyen ebben a hazában?

Fénykép a családi albumba az egyik minyó előtt. Hende Csaba balján a finn államtitkár, jobbján Siklósi Péter védelempolitikai és védelmi tervezési helyettes államtitkár, akinek közvetlen szerepe van a helikopterkérdés kezelésében (is). A Benkő Tibor vkf mellett álló Márki Gábor védelemgazdaságért felelős helyettes államtitkár pedig megmondja, hogy mire lesz pénz. 

A HS-13-as még finn felségjellel...nem véletlenül. Ahogy a projekt minden eleme lassú és késedelmes volt eddig, a gépek rendszerbe állítására, repülőképessé tételére is még „hónapokat” kell várni. Jó ha idén repülni fognak magyar felségjellel, szolgálva A CÉLT.

Hende Csaba a bal ülésében. Bő egy éves munkássága alatt tétlenséget nem lehet minisztériuma szemére vetni. Valami kavarog a légierő üstjében is, ami már nem az előző érák inerciájából fakad. Hogy mit főznek, vagy inkább mi lesz a főzésük végeredménye, még erősen kétes. Pláne, hogy bezárták a boszorkánykonyha ajtaját, bekukucskálni pedig csak a kulcslyukon lehet/szabad/kell.

A másik ajándék Mi-8, a HS-11-es. A már említett lassúságban visszaütött a repülőszakmai szervezetek leépítése a védelmi struktúrából az elmúlt két évtized folyamán, ahogy a PG kinyírása is. Egy négy évtizedes Mi-8-as üzemeltetőnek ez nem okozhatna ekkora gondot...persze azt is mondhatnánk, hogy ha minden rendben ment volna itt az elmúlt húsz évben, akkor ezekre a gépekre nem is lenne szükség. A realitásérzékünket nem elvesztve, az „ünnepet” utólag elrontva azért le kell írnom, hogy mindaz, amit ma láttunk, egy legyengített állam válságtünete.

Zord