Nemrégiben – úgymond a Tiger Meet és a Lion Effort árnyékában – rendezték meg a NEWFIP (NATO Electronic Warfare Force Integration Program) 2009 gyakorlatot Magyarország, Románia, Szlovénia és a szövetség szerződéses partnere, a brit Cobham/FR Aviation részvételével. Azért mondom, hogy árnyékában, mert képzelhetitek, hogy "nagysebességű légierőnk" legnagyobb idei külföldi és belföldi gyakorlatát követően közvetlenül mekkora erőforrásokat mozdíthattak erre a rendezvényre. Ennek ellenére le kell szögezni, hogy egy olyan területről van szó, melyre minden egyes elköltött forint sokszorosan térülhet meg, legyen szó a vadászokról, a lérakosokról vagy a lokátorosokról.
Egy FR Aviation Falcon 20 zavarókonténerekkel felszállás közben 2008-ban Farnboroughban.
A zavarógépek egyik potenciális áldozata, az 54. radarezred egyik SzT-68-asa. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a 19Zs6 (Tin Shield) nem tartozik a könnyen zavarható felderítő lokátorok közé.
Az egyetlen magyar Oborona. Méteres zavart nem tudnak előállítani a Falconok.
A gyakorlat legfontosabb "célradarja" a Gripen fedélzetén lévő PS 05/A Mk3 volt. Kategóriájában nehezen zavarható típusnak minősül, ami bizonyos fokú frekvencia-agilitásra utal.
Falconok géppárban Farnboroughban. Az FR gépeit használják EW-berendezések tesztelésére is: itt a kísérő szárnya alatt nem a NEWFIP-en használt konténerek vannak, hanem a Typhoon törővégi EW-konténerei.
Ez a kép sem a mostani NEWFIP-en készült, hanem a tavalyin, és nem egy magyar SzURN körkörös indikátorát ábrázolja zavarokkal, hanem egy szlovák kollégáét. Forrás: www.mil.sk
Szintén egy szlovák SzURN indikátor, egy másfajta zavarással.
A program és a keretében megrendezett gyakorlatok célja, hogy a NATO (légvédelmi) erői számára lehetőséget teremtsenek az elektronikai hadviselés (EW) viszonyai közötti tevékenység valósághű gyakorlására, melyre a tagállamok nagy része önerőből képtelen. Az „elektronikus agresszorokat” alakító Falcon 20-as repülőgépek fedélzeti berendezéseikkel radarokat és kommunikációs csatornákat is zavarhatnak, azaz kurrens EW-terminológia szerint elektronikai támadást (EA, régebben ECM) hajtanak végre a gyakoroltatott rendszer ellen, melynek ezáltal próbára teszik az elektronikai védelmi (EP, régebben ECCM), kisebb mértékben az elektronikai támogatási (ES, régebben ESM) képességeit. Hogy érthetőbb legyen, vegyünk egy példát: xy pilóta felszáll, és a zavaró repülőgépet elfogja, közben megtapasztalja a különböző ellentevékenységi formákat. Ilyen bevetésen kitapasztalható az úgynevezett "burnthrough range" is, az a távolság, ahol a zavarás már nem tudja elnyomni a lokátort.
Egy másik bevetésen igyekeznek olyan harcászati szcenáriót összehozni, melyben az egyik oldalt támogatja a zavarógép. Ilyenkor az elfogóknak pl. megfelelő geometriát kell találniuk, melyből minimális az ellentevékenység hatása. Hasonlóképpen a lokátorosoknak és a lérakosoknak is meg kell taunlniuk a zavaró célok elleni munkát, hiszen háború esetén ez az alap. A Kubosok és a Mistralosok elsősorban a Kecskemétről induló és oda visszatérő Falconokra gyakorltak, beleértve a szükséges azonosítási eljárásokat is. A britek Szlovéniában is zavarták az ottani légvédelem TPS-70-eseit és Rolandjait, valamint átrándultak Romániába is dolgozni. Az egyik harcászati forgatókönyvben román LanceR-ek is szerepeltek, bár végül inkább egy DACT jött ebből össze, melyben az EW nem volt faktor.
A NEWFIP során előfordulhat kommunikációs zavarás is, ilyenkor a chattermark eljárással igyekeznek kitérni előle.
Végül, de nem utolsó sorban meg kell említeni, hogy a Gripenek saját EW-képességeit is tesztelték a NEWFIP során. Mint arra a győri rakétások oldalán rábukkantunk, "a magyar JAS 39 Gripen repülőgépek pedig repüléseik során zavaró eszközeikkel tovább nehezítették kezelőink dolgát". Ez az első megerősítése annak, hogy az EWS 39-nek nemcsak hogy van zavarási képessége, hanem azt használják is idehaza. Némileg sejtve, hogy ez mekkora munka az apró, erőforrás-hiányos hazai EW-közösségnek, gratulálok ehhez az eredményhez, és kívánom, hogy az illetékesek a jövőben méginkább értsék meg, hogy miről is van szó, milyen óriási jelentősége van ennek a területnek a modern légierő- és légvédelem-alkalmazás szempontjából! Csak annyit tennék még ehhez hozzá, hogy ha a tudás a magyar struktúrában a csapathoz lett delegálva, akkor tessék megadni a csapatnak, amire szüksége van: emberből, tanfolyamból és természetesen információból.
Bár kissé idejét múltnak tűnik, némi demonstrációra még biztosan jó ez az egykori jugoszláv szakirodalomból származó, átfeliratozott ábra. Egy felderítő lokátor körkörös (PPI) indikátorán, egy rakétakomplexum szektoros kijelzójén, végül a MiG-21-es radarernyőjén (B-szkóp) így néz ki a zajjal modulált zavar, melynek célja a valós célok álcázása.
Egy másik fajta, trükkösebb, úgynevezett megtévesztő zavarás a szinkron impulzuszavar. Itt az impulzusüzemű lokátor ismétlődési frekvenciájához igazítva zavaró impulzusokat sugároznak ki, melyek közül ki kellene tudni választani a valós céljelet. Mivel a jel struktúrája a mai lokátorok számára különösen fontos tényező, így meglehetősen nagy valósághűséggel kell előállítani ezeket a zavarjeleket, hogy ne szűrjék ki azokat. Erre valóak az EW-berendezésekben az úgynevezett digitális rádiófrekvencia memóriák (DRFM), melyek a vett radarimpulzusokat digitalizálják, majd lehetővé teszik pontos másuk visszasugárzását a megfelelő időpillanatban.
Ábrák: Puk. Banjac, Dusan: Elektronska Borba u Protivvazdusnoj Odbrani Beograd, 1986
Zord