Szerbia nagy ívet írt le az elmúlt húsz év során történelmével. A délszláv háború, azaz Jugoszlávia felbomlásának gyújtópontjában helyezkedett el neosoviniszta-posztkommunista elitjével, ám ma már ahhoz sem férhet kétség, hogy "Közép-Európában középhatalom nem maradhatott", azaz a történések enyhén szólva nem voltak függetlenek a nagyszabású geopolitikai játszmáktól sem. Ezek a fordulatok Magyarországot és Szerbiát egymással szembeállították, és 1991 és 1999 között Budapestről nézve annak volt a legnagyobb esélye, hogy ezzel a déli szomszédunkkal keverednünk akár fegyveres konfliktusba.

A vasárnapi batajnicai airshow nyitóképéből talán a leghatásosabb kötelék, két 29-es a háború- és katasztrófa tépte egykori 16 gépes század négy túlélőjéből, illetve egy MiG-21bisz és egy UM. Tradícióktól és erőfeszítésektől függetlenül itt is hajszálon függ a szuperszónikus harci repülőgép képesség, jövője teljesen bizonytalan. Ők viszont tudják, hogy a NATO megváltást nem hoz, sőt.

Bár a szerb politikában máig nincs konszenzus arról, hogy NATO-EU, vagy Oroszország, vagy "el nem kötelezettek" (a jugoszláv tradícióknak megfelelően) legyen a fő csapásirány, az tény, hogy a Magyarországgal szembeni konfliktus lehetősége időközben minimálisra csökkent. Ezért is nagy öröm a LégierőBlogger számára, hogy szabadon kutathatja Szerbiában az 1999-es események nyomait, vagy éppen a Magyar Honvédség is részt vett az elmúlt hétvégi batajnicai "légi találkozón".

A Szerb Légierő és égvédelem csapásmérő típusa az Orao. Itt három példány rajék alakzatban.

A G-4 Super Galeb sem alábecsülendő, mint könnyű támadó gép, fegyverzeti opciói jócskán meghaladják a mi "könnnyű támogató" Albánkét, ráadásul nem vonják ki holnap.

UTVA-75-ösök négyes raja, ez az alapképzés típusa.

Ha szállítás, akkor Szerbiában is Ancsa. Azért VIP-ezni nem az AN-26-ost használják.

A repülőnap egyik legreálisabb mozzanata az Oraók reptér elleni támadása volt pop-up profilon, temérdek preventív infracspdával.

MiG-21UM a földön, fékernyővel. A típusnak itt is meg vannak számlálva a napjai.

Mi-8-as levett kagylóval. Váltótípus itt sincs a horizonton, a helyi Júra-park gyűjteménye lassanként gyarapodik, Mi-17-esük meg nincs.

A jugoszláv építésű Gazelle-t (Partizan) manőverezőképessége és kis mérete a mai napig kitűnő támogatógéppé teszi.

A négygépes MiG-29-es flotta nem fukarkodik a forszázs-használattal.

Dolgozik az ASZO, infracsapdákat lő ki az egyik veterán MiG-29-es. Nem semmi, hogy megúszta egyáltalán néhány pédány az 1999-es háborút.

Ernyősöknek az An-2-es máig tökéletesen megfelel ott, ahol kellően rugalmasan gondolkoznak. Azért az üzemóra-költségét nem lehet összehasonlítani egy An-26-oséval, vagy egy Mi-8/-17-esével...

Pillantás a tömegre és a statikus sorra a toronyból.

Lasta, a helyi repülőgépipar legutóbbi kísérlete, bár az még erősen kérdéses, hogy ebből lesz-e saját hazájában alapkiképző gép. Semmi kétség nem fér hozzá, hogy az euroatlanti integráció eddigi térségbeli tapasztalatai szerint igyekszenek majd megfojtani minden helyi komoly ipari képességet.

A Jak-40-es a légierő VIP-jetje.

Egy MiG-21bisz törzshátsórész, még az előző felségjelzéssel: egy letűnt korszak szomorú mementója egy NATO által lebombázott hangár padlójának maradványán álldogálva várja sorsának beteljesedését.

A belügyi erők (MUP) annak idején kaptak néhány Mi-24-est "helyi munkára". Ma már üzemképtelenül rohadnak a bázis egyik szegletében.

Szerbia leginkább légvédelmi erőire lehet büszke, mely érdemi ellenállást mutatott fel 1999-ben, míg a vadászokat lemészárolták a NATO AMRAAM-shooterjei. Itt a bázison települt Nyeva osztály UNV antennaposztja, UNK-M irányítókabinja és agregátora. Kár, hogy hivatalosan ez nem volt a show része. Eldugták a közönség elől őket.

A Kub nem szerepelt jól 1999-ben, rakétáinak jóformán esélye sem volt zavaró célok ellen.

Az egykori Ericsson Giraffe lokátora a szerb légvédelemben elsősorban a légvédelmi tüzérség 20/30/40 mm-es eszközei számára végez célmegjelölést. Balra egy P-15-ös menethelyzetben.

Frekvencia-diverzitás szerb módra: P-12-es a méteres sávból, és Marconi S-600-as komplexum a deciméteres (körfelderítő) és centiméteres (magasságmérő) sávból.

Jugoszláv nosztalgia: UTVA-66, Kraguj, Galeb. Mit lesz képes Szerbia megőrizni a repülőgépipari tradícióiból?

Zord

Ps: Magyar szereplés először Batajnicán. Háistennek ilyen körülmények között került rá sor!