Az 54. Légtérellenőrző Ezred keleti-, délkeleti irányokat szemmel tartó alárendeltjei felé sodort az élet nemrégiben. Ez a fotósorozat tisztelgés az ő „csendes”, legfeljebb ventillátoroktól és aggregátoroktól zümmögő és zúgó munkájuk előtt, amit a magyar és környező légtér ellenőrzése érdekében végeznek. A debreceni és a békáscsabai lokátorszázadok sorsa már eldőlt, hátralevő életük hossza attól függ, hogy a bánkúti és békáscsabai mérőpontokon telepített RAT-31DL 3D FAR távolfederítő lokátorok próbaüzeme mikor zárul le végre kielégítő eredménnyel. 

DEBRECEN

A debreceni repülőtéren álldogáló MiG-17PF-nek hozzáillő hátteret nyújt a helyi radarszázad PRV-17-es magasságmérő (высотомер) és P-37-es körfelderítő- távolságmérő (дальномер) lokátora. Ezeknek a radaroknak a felmenői (P-20, P-30, P-35, PRV-11) még szolgálták az előtérben álló vadászgép rávezetését itthon és szerte a VSZ-ben.

Ez a PRV-17-es valamiért nem radardombon foglal helyet.

P-37-es (Siemens 1990 másodlagos antennával) és PRV-17 az egyik domb tetején.

AN/TPX-54-es másodlagos (IFF) radar.

Pihen a magasságmérő. Ebből a szögből jól látható a PRV-17 (1RL141) jellegzetes arculata, és választ kapunk arra a kérdésre is, hogy a NATO-ban miért kapta az Odd Group nevet. Ehhez tudnunk kell, hogy az egy kompenzációs oldalantennával ellátott PRV-13-as az Odd Pair nevet kapta; logikus volt, hogy a második kiegészítő antenna megjelenésekor a „párosból” már „csoport” lett.

Az egyik P-37-es üzem közben.

A P-37-es jellegzetes kettős antennarendszere, mely a karakterisztika megfelelő, függőleges irányú kialakítását szolgálja. A felső antenna tetején a Siemens 1990 IFF-antenna.

BÉKÉSCSABA

A RAT-31DL antennatornya és radomja. A burkolat által védett, érzékeny FAR-antennák hátránya a külső megfigyelő szemszögéből, hogy „láthatatlan” működése. Mivel ezek a radarok évente néhány napra, esetleg néhány órára állnak le, nagy a valószínűsége, hogy a fotó készítésekor is éppen pörgött a rácsantenna.

A radarszázad területén, a RAT tornyától északra még biztos ami biztos alapon ott áll a „régi de biztos” technika. A helyszínen, szürkületben olyan benyomásom volt, hogy nem dolgoznak, senki sem pörgött, senki sem bólogatott. Aztán a képek nézegetése közben otthon tűnt fel egy szögletes tárgy a képek bal szélén, mely nem nézett ki ugyanúgy képről-képre. Ekkor jöttem rá, hogy nemcsak P-37-esek és PRV-17-esek vannak Csabán. 

Most éppen a kamera felé néz a „bujdosó” SZT-68U antennája.

Most szöget zár be a kamera tengelyével, és láthatóvá válik a függőleges („sörösdoboz-metszet”) reflektor és a sugárzókat magába foglaló konzol, melyek együtt jellegzetes, semmivel sem összetéveszthető külsőt kölcsönöznek az SZT-nek (vagy ha úgy tetszik, 5N59, 19Zs6, 36D6, 35D6). Amatőr műholdfotó-kutatóknak: ugyanez a jellegzetessége teszi felismerhetővé az SZT-ket, ha a kellően alacsony (nap)besugárzási szögnél láthatóvá válik az árnyékuk!

Zord