Ma bemutatták az európai közönségnek is az F-22-est Farnboroughban. Bár az első fellépésre Fairfordban került volna sor a hétvégén, azt elmosta az eső.
Három Raptor repült át a Virginia-i Langley légitámaszpont 1. vadászezredének állományából az öreg kontinensre, hogy Paul D "Max" Moga őrnagy demopilóta megmutathassa, mire is képes az F-22-es kis magasságban tolóerővektorálásának és különleges repülésvezérlő rendszerének köszönhetően.
A 30 tonna tolóerőnek köszönhetően semmi kétség sem férhet hozzá, hogy sokra. Ja, és végre az amerikaiaknak is van egy gépük, mellyel legalább annyira látványos demót lehet repülni, mint a posztszovjet repülőgépipar (proto)típusaival.
Az ötödik vadászrepülőgép-generáció egyetlen szolgálatban álló típusa azonban nem arra készült, hogy külföldieket szórakoztasson repülőnapokon. Arra szánták, hogy a lovagiasság látszata nélkül biztosítsa az Egyesült Államok légi dominanciáját minden ellenféllel szemben. Van, aki azt kérdezi, hogy igen, de hol vannak az ellenfelek? Ellenfelek mindig vannak, és mindenféle lobbiérdek által hajtott hamis értékelésekkel együtt tény, hogy a nyugati avionikához, és nagy teljesítményű számítástechnikához hozzáfért orosz negyedik generációs sárkányok jelentős mértékben errodálták az amerikai légi fölényt, melynek kivívása a korosodó, bár korát meghazudtoló sikerrel harcoló F-15-ös közösségen nyugodott ezeddig.
Unalomig ismételgetett képességei mellett a Raptor fontos attribútuma rendkívül komoly elektronikai hadviselési rendszere, mely azt a felismerést tükrözi, hogy az alacsony észlelhetőség önmagában nem elegendő a túlélés magas szintű garantálásához.
Ne kerüljünk vele szembe soha!
Zord