Ma délben alkalmam volt kipróbálni a svéd beszerzési hivatal (DFS) dinamikus repülőszimulátorát Linköping Malmenben. A kisváros átellenes, keleti oldalán készülnek a Gripenek.
A DFS lényegében egy centrifuga, melyben a repülőszemélyzeteket érő nagy túlterheléseket lehet előállítani. Wyle Laboratories amerikai cég gyártmánya annyiban tér el a szokásos centrifugáktól, hogy két szabadságfokú gongolájával, kifinomult algoritmusaival képes egy aktuális repülés során fellépő, folyamatosan változó túlterhelések imitálására is, úgy, hogy "lefordítja" a szimulátort repülő "delikvens" bot és gázkar-inputjait aktuális túlterhelésekre.
Mivel nem a hősködés volt a célom, hanem a centrifuga kipróbálása, 5G-s limitet szabtak "repülésemre", 6G/s túlterhelési gyorsulással. A masina rutinszerűen végzi a nagysebességű pilóták kiképzését/kvalifikációját 9G-ig, de 12G-t is el lehet vele érni, kísérleti céllal. Itt pörögtek a magyar Gripen-program hajózói is.
Az alaphelyzetben pörögve 1,5G-t adó DFS 3G felett van elemében. Ez alatt az érték alatt a fizikai és konstrukciós korlátok miatt nehéz összeegyeztetni a gondola mozgását és a kívánt hatást, különös tekintettel a lassulásokra. Ebben az átmeneti rezsimben (például manőverezésből átmenet vízszintes repülésbe) az erre érzékenyek (például én) bizony érzik, hogy egy forgó rendszerről van szó. Az egyensúlyi szerveket nehéz becsapni, jojózik kicsit az ember szeme (forgószék feeling...), stb. Ha húzza neki az ember, ez elkerülhető.
Magát a túlterhelést jó bírtam, 5G-ig nem volt csőlátásom, a látómező széle felé elhelyezett zöld lámpákat végig láttam. Fátyolosságot, fakulást tapasztaltam a látásomban, annak függvényében, hogy finoman emeltem a túlterhelést, vagy "belerántottam". Nem hinné az ember, de az lábak, alsófél, majd has feszítése és a manőver során az 1 másodperces be, három másodperces kilégzési ütem tényleg sokat segít.
Hát, ismét csak annyit tudok mondani, hogy le a kalappal azok előtt, akik nagysebességű technikában szolgálják a hazájukat. A mai tapsztalat csak megerősítette bennem, hogy ha komolyan gondolja egy ország a légierőt, nem lehet félvállról venni semmilyen aspektust sem, így a túlterheléses képzést sem.
Ezt a kis bejegyzést a hazai MiG-29-es közösségnek ajánlom, akiket, bár típusuk teljesítménye messzemenően predesztinált volna erre, nem részesítettek centrifugás kiképzésben. Nemcsak Rácz Zsoltra gondolok, hanem arra, hogy a Gripen-kapcsolatot sem használta ki a Honvédelmi Minisztérium az ő érdekükben.
Még szerencse, hogy mindegyikük igazi vasgyúró.
Zord
Ps: Köszönet Halápi Zsoltnak, gyermekkori barátomnak és kollégámnak a fotókért:
http://www.flickr.com/photos