Múlt szerdán elbúcsúzott Kecskeméttől Ron Triegel alezredes, a Luftwaffe tanácsadója, aki 2004 óta tevékenykedett a magyar vadászrepülésben. Kevés olyan külföldi van, akinek többet köszönhet a Honvédség.
A befejezés szimbolikusra sikerült: a 45 éves Ron ugyanazon Albák egyikén hajtotta végre utosó repülését Magyarországon (utasa a német véderőattasé volt), melyekkel 1982-ben az NDK Nemzeti Néphadsereg (NVA) légierejének (LSK/LV) főiskoláján pilótakarriejét kezdte.
Ron 1986-ban került csapathoz, Preschenbe a JG3-hoz, mely 1988-ban kapta meg a MiG-29-es típust. Egyike volt annak a mindössze 33 volt NDK-s pilótának, akiket átvilágítás és különbözeti vizsgákat követően átvett az egyesített Németország Luftwafféja.
Laagéba került, és 2004-ig – immár a JG73 első századában – MiG-29-esen repült, 1500 órát töltött a pilótafülkéjében. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az orosz berepülőpilótákon kívül nem, vagy legfeljebb csak nagyon kevesen szereztek ennyi tapasztalatot a típuson.
A német század, bár Németország északkeleti részében készültséget is adott, elsődlegesen biztosította a MiG-29 agresszor szerepkörben történő fellépését NATO-szerte. A típus megismertetésének oroszlánrészét válallták magukra, mivel egyedül Németországban volt biztosított az a hadrafoghatósági szint, mellyel a gyakorlatokon történő részvétel érdemben (megfelelő géplétszámmal) megoldhatóvá vált.
Miután megkezdődött az Eurofighterek rendszeresítési folyamata a JG73-nál, a 29-eseket kivonták, és egy múzeumi példány kivételével, jelképes, egy eurós összegért átadták Lengyelországnak. (Értelemszerűen az első ajánlatot Magyarország kapta, természetesen feleslegesen). A Luftwaffe gépei egy második MiG-29-es század felállítását tették lehetővé. Az erőfeszítés nem veszett kárba, a lengyel 29-es közösség a minap vette át a baltikumi NATINADS-keszit immár másodjára a litvániai Siauliaiban.
Ron „igénybevételének” ötlete (német ajánlkozás nyomán) Kecskeméten fogant, és csodák csodájára meghallgatásra talált az elöljáróknál. (Az igazsághoz tartozik, hogy a kecskeméti ezredparancsnokként népszerű, légierő-pancsnokként nem éppen az Sági János tábornok kezdetben nem tartozott a támogatók közé). A huzamosabb ideje vegetáló hazai MiG-29-es flottára tekintettel a német pilóta csak Alba időt kapott, ezen repülve és a tanteremben adhatta át taktikai tanácsait a magyar hajózóknak. Elég volt egy pillantást vetni az Albák hátsó ülésére, Ront azonmód elárulta magával hozott szürke Luftwaffe-standard sisakja. Bár már korábban megkezdődött a NATO-eljárások meghonosítása, tapasztalataival kulcsfontosságú szerepet játszott abban, hogy a szövetséges gyakorlatokon sikerült taktikai meglepetést okozni, különös tekintettel az AMRAAM-shooterek elleni manőverekre. A Gripenre átült 29-es pilótákban még hosszú ideig szolgálhatja ez a tapasztalat a magyar vadászrepülőket.
Amennyiben a magyar MiG-29-esek némi avionikai fejlesztésen is átestek volna, az üzemképesség megfelelő szintű biztosításával pedig a hajózóállomány jártasságát fenntartják, alighanem további eredmények is születhettek volna munkája nyomán.
Köszönjük Ron! (Különös tekintettel a 20-as elé adományozott padodra)
Zord