Egyszerre jelent meg szombaton a két legolvasottabb és egymástól jól elhatárolható politikai napilapban a hír: Szekeres Imre a NATO vilniusi védelmi miniszteri találkozóján felvetette, hogy a Honvédség - közös szövetségi pénzügyi alapból felújított - két Mi-8/Mi-17-essel (nyilván ez utóbbi) és két Mi-24-essel enyhíthetne az afganisztáni ISAF-misszió krónikus helikopter-hiányán.
Nem tudom miért – talán az elmúlt időszak tapasztalatai vezettek – de egyből az jutott eszembe, hogy ismét egy kommunikációs húzásról van szó, mellyel a hazai forgószárnyaséknál „megbúvó” (egy nyílt sebet persze csak a vakok nem látnak!)problémákat kívánják leplezni. Valami olyasmi, mint amikor a MIG-29-es flotta hadrafoghatóságának egyik mélypontján (2003 őszén) a népszabóság első oldalon szétkürtölte, hogy „Magyar vadászgépek védenék Szlovénia légterét”.
Félreértés ne essék, a miniszter pont akkor hozakodott elő az ötlettel, amikor a legnagyobb szüksége volt valami pozitív üzenetre a területen.
a, A múlt héten megsemmisült egy magyar Mi-8-as (10445), fedélzeti technikusa repülőhalált halt.
b, Súlyos késést szenved két(három) NATO felajánlási célzattal Oroszországban felújítás és modernizáció alatt álló magyar Mi-17-es (703, 704, 705).
c, Megrendelések híján tavaly lényegében megszűnt a típuscsalád hazai ipari háttere, fő létesítményeinek lebontásával.
De lássuk a részleteket! Az afganisztáni magyar helikopter-kontingens ötlete már néhány éve napirenden van, noha a forgószárnyas szakmai vezetők (például Orosz Zoltán 2007 áprilisában egy szolnoki szakmai konferencián) arra céloztak, hogy inkább a balkáni szerepvállalás lenne reális. Az ilyen típusú üzemeltetés jogi kérdéseinek rendezésével néhány helikopter támogathatná a folyamatban lévő boszniai vagy koszovói műveleteket, úgy, hogy a mélyebb időszakos munkákra (megfelelő rotáció bizosítása mellett) a gépek hazarepülnének Szolnokra. 
Mi több, megtörténtek az első gyakorlati lépések is. A valószínű bevetési környezettel való ismerkedést szolgálta 2007 júniusában a Lord Mountain 07 gyakorlás is, melyről annak idején tudósítottam is. Ljubljana repülőterére települve több ekvipázs is szerzett tapasztalatokat a 707-es fedélzetén, úgy, hogy a szlovén haderő helikopterdandárjának Cougarját követték a közelben lévő Kamniki-Alpok 1500-2000 méteres csúcsai közé. Mitagadás, ezek a repülések alapvetően tapasztalatszerző (ízelítő) jellegűek voltak, sem a gyakorlat időtartama (két hét), sem az allokált erőforrások (egy gép) nem indokolják, hogy átfogó „magashegyi kiképzési programról” beszéljünk, melynek egy balkáni vagy afganisztáni missziót igazság szerint meg kellene előznie.
Sajnálatos tény az is, hogy egy esetleges missziós kontingens összeállítására közvetlen hatással van a január 31-i katasztrófa. A leendő csapat magva már azelőtt veszteséget szenvedett, hogy Szekeres pénteken Vilniusban felvetette volna a helikopterek felajánlását. A HM - amikor az érintett személyzet jártasságáról kértem felvilágosítást - a válasz helyett közölte, hogy „a balesetet szenvedett pilóták ezen túl speciális, ún. MEDEVAC képzésben is részt vettek – a hozzá tartozó repülési idővel”.
Máshonnan úgy tudom, hogy egyenesen az úgynevezett "afganisztánimisszióbafelnemajánlott” (eddig) kettő plusz kettő ekvipázs egyikét érte szerencsétlenség. Csak a miheztartás végett, ők kiemelkedő óraszámot kapnak, nyolcvan órát évente, ami több mint kétszer annyi, mint a mezei hajózók óraszáma. Sajnos azonban ez az óraszám sem nevezhető megfelelőnek egy szállítóhelikopter-vezető jártasságának biztosítására, missziótól függetlenül. Hogy végül mégis miért náluk következett be a valószínűleg humán faktorra visszavezethető katasztrófa? Csak hangosam gondolkodom: a keveset repülők tisztában vannak korlátaikkal és óvatosan adják elő, míg a többet (de nem eleget) repülők hajlamosak "kihegyezni" a dolgokat, olyan helyzetekbe belemenni, amelyek a kezelésére viszont már nincs meg a kellő jártasságuk. A vezetés, az elöljáró részéről jelentkező nagyobb elvárás csak fokozza a nyomást, a "mezei" hajózók irigy pillantása is bizonyításra késztet, mind-mind növelve a kockázatot.
Szóval enyhén szólva kételkedem abban, hogy Szekeres Imre felajánlásának megfelelő alapja lenne, függetlenül attól, hogy a vonatkozó NATO pénzalap (segély) létrejön-e vagy sem.
Zord
