Air Power Blog

A neoliberális állam- és honvédségleépítés révén afganisztáni jártasságfenntartásra kárhoztatott hazai katonai forgószárnyas közösség ritkuló itthoni megmozdulásai egyikének lehettünk tanúi ma a fővárosban, amikor az egyik szolnoki Mi-8-as a Honvédkórház leszállóhelyén gyakorolta a helyi megközelítési és indulási eljárásokat. 

Távoli pillantás a behelyezkedő ősszörnyetegre. A tervezett családegyesítés az északi rokonokkal meghiúsul a nyagytestver ijesztgetésétől berezelt teszetosza helyi klánfőnök miatt? 

Zord

Zord

A 28 darab maradék 9M313 rakéta (Igla-1E) lövészeti felhasználásával ma (hivatalos idő szerint) 1353-kor a csehországi Hradiste lőterén véget ért a gyalogosan hordozható légvédelmi rakétarendszerek (MANPADS) csaknem négy évtizedes története a magyar haderőben, mely a Sztrela-2-essel (9K32) kezdődött a hetvenes, és az Igla-1-essel (9K310) folytatódott a nyolcvanas években.

Útjára indul az utolsó magyar Igla. A fotó a vetőcső elhagyása és a menethajtómű beindulása közötti pillanatot örökíti meg. Ebben a felbontásban is kivehető a rakéta kacsa elrendezése a már kinyílt vezérsíkokkal és szárnyakkal, valamint a infravörös önrávezetőfej előtt elhelyezett "tripod", mely egyaránt betölt aerodinamikai és zavarvédelmi szerepet.  

A technika utolsó szolgálatával a győri 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred Mistral osztályának rakétát még nem indított személyi állománya felkészítéséhez járult hozzá. A ma felhasznált fegyverek műszaki állapotát jellemzi - s egyúttal a legfőbb kivonási érvet helyezi alternatív megvilágításba - hogy mindössze három példány nem követte célját a vetőcső elhagyását követően, a többi sikeresnek minősíthető elfogást hajtott végre. Az Igla újfent stabil alapot nyújtott ahhoz, hogy a légvédelmi lövészek sikeres munkát végezhessenek: az előzetes értékelés szerint egyetlen jó osztályzat kivételével mindenki kíválót lőtt. 

Egy korábbi indítás, még a lövészet félidejéből. A menethajtómű itt már serényen dolgozik.

A legnehezebben elcsíphető pillanat a fotós számára: dolgozik az indítóhajtómű, a rakéta már kibújt a vetőcsőből. A 28 indításból kétszer maradtam le teljesen (a két tüzelőállás közül nem a megfelelőt figyeltem), és egyetlenegyszer sikerült az indításnak ezt fázisát elkapnom.

Mit is tehetne ehhez hozzá a LégierőBlogger azon túl, amit az elmúlt három évben leírt? A Magyar Honvédség a pótlás nélküli kivonással egy újabb képességgel lett szegényebb, Magyarország pedig tovább gyengült. Pont.

Zord

Ps: Köszönet a riportkészítési lehetőségért mindazoknak, akiket illet, a hradistei szíves látásért pedig a 12. Légvédelmi Rakétaezred összes katonájának, valamint a lőtér cseh személyzetének.

Ps2: Ma írtam először alá olyan hivatalos papírt, melyben tudomásul vettem, hogy többek között vipera is megmarhat szorgos (káros, vagy hasznos, ki-ki döntse el) ténykedésem közepette. Nos, mérges kígyót ma szerencsére nem láttunk, de más igen, úgyhogy elhittük, és figyeltünk.