Az augusztus 20-i parádéra gyakorolt tegnap este Szolnokon a helikopterbázis. Ezen a rendezvényen nem számít újdonságnak, de a ténylegesen ténykedő vagy aspiráló, pontosabban a feladatot rövidesen a nyakába kapó (sajtó)tiszteknek tanulságos lehet, hogy az alacsony napállás, azaz a későbbi vagy éppen korábbi időpont választása milyen pozitív hatással van a készíthető képek minőségére. Azaz a kommunikációs feladat végrehajtásának eredményességére. A késődélelőtt, délben, illetve koradélután megrendezett, vizualitásra erősen építő nyilvános események ezzel szemben rosszul szolgálják az ügyet. Arról nem is beszélve, hogy akkor elöljárónak, állománynak, vendégeknek, fotósoknak egyaránt nagyon melege is van, ami nem a jókedv, az elégedettség illetve az elkövetkező jó döntések előszobája...
A LégierőBlogger számára - és ezzel aligha van egyedül - az öt okostojás Tisza feletti megfüggése volt a fénypont, mely a gyaloghíd felől különösen hatásos látványt nyújtott.
Bukóforduló a gyaloghíd felett.
A hidak nívója alatti, a szemlélő számára föld- és vízháttérben zajló manőverek a hagyományos szolnoki parádék legértékesebb pillanatai.
Egy újabb bukóforduló közben a kabin árnyéka vetül az egyik forgószárnylapát alsó felületére.
Mint a pesti gyakorláson is, a személyzet sárga mentőmellénye valósággal világít a kabinban. Vajon miből tevődik össze a magyar helikopterszemélyzetek új időkhöz szabott "harci" felszerelése (aminek a túlélőmellénye vélhetően nem ilyen színű)?
Besorolás a Tisza fölé ellenfényben.
Zord
