A katonai légtérellenőrzésen belül központi képesség a települő radar erőké, hazai terminológia szerint a mobil radar csoportoké. Ez teszi lehetővé, hogy a Honvédség ott állítson elő légihelyzetképet ahol akar, illetve az rádiótechnikai értelemben lehetséges. Háborúban ez a (nemzeti) légtérellenőrzés egyetlen túlélőképes metódusa s ezáltal a légi vezetés és fegyverirányítás legfőbb számításba vehető információforrása. Az állításból következik, hogy amikor a gerincradar hálózat hangsúlya a stacioner szenzorok felé tolódik el, akkor a mobil radar csoportok jelentősége tovább nő. PONT.
A LégierőBlogger ma Kupon, a 11. radarszázadnál ismerkedhetett ezzel a tűzön-vízen át megőrzendő képességgel.
Így néz ki egy tankönyvi település. Körbe szögesdrót, ellenőrző-áteresztő pontok, őrjárat, P-18-as, eü. biztosítás, híradók.
Helyükre kerülnek a P-18-as antennaelemei.
Az összeszerelt antennarendszert felállítják üzemi helyzetbe.
Már dolgozik.
Információ a régi, bevált módon.
Az adattovábbítás URH eszköze.
Erőmegóvás. Hiszen mit sem ér az egész, ha elvesznek az emberek és a technika egy diverzáns akcióban.
Az rt-sek harcálláspont-kabinja, VP-1-es kabin bőrébe bújva.
Zord
Radar a házak felett. Szimbolikusabb már nem is lehetne.
