Egy ritkán érintett téma, a Jak-52 kiképző- és gyakorló repülőgép egy példánya Szolnok felett műrepül. A pilótautánpótlás kérdése most nem tartozik éppen a legfeszítőbb kérdések közé a magyar légierőben, de ahogy sok minden másról sem, jövőjéről nincs döntés. Jó megoldást egy ilyen kis légierő számára nem könnyű találni, az biztos.
Zord
Ma ritka jó körülmények és a 88-asok igen baráti hozzáállása révén nagyon érdekes gyakorlatnak lehetett tanúja a LégierőBlogger. A Tisza egyik szolnoki holtágánál, a bázis mellett a 25/88 könnyű vegyes zászlóalj katonái vízi és légi úton közelítették meg bevetésük színhelyét, egy vízparti terepszakaszt, ahol megütköztek a (szintén soraikból biztosított) ellenerővel. A gyakorlat az alakulat sokoldalúsága mellett ismét rávilágított a katonák gyors mozgatásához, harcba vetéséhez, majd kivonásához szükséges technikai eszközök biztosította háttér fontosságára, legyen szó motorcsónakok, vagy helikopterek üzemképességéről. S miközben alacsonyan a víz színe felett, azon, illetve az alatt folyt a művelet az orrunk előtt, a nem is oly távolban, a sportrepülőtér légterében egy másik Mi-8-as ejtőernyősöket ugratott, megint egy másik katonai képesség, kultúra, tudás életben tartásához hozzájárulva. S bár a három "új" minyó megjelenése láthatóan felpezsdítette a forgószárnyas képességtől szorosan függő katonai közösségeket, egy pillanatra se feledjük, hogy nem perspektivikus megoldásról, hanem egy fulladozó fellélegzéséről van szó. A felelős fenntartási-beszerzési politika márpedig nem állhat fulladozóknak nyújtott lélegzetvételnyi segítségekből. Majd ha stabil, egészséges légzést garantálnak, na akkor lehetünk nyugodtak.
Levegőből a víz alá. A 88-asok egyik búvárja a 3304-es minyó vibráló, zajos közegét rövid szabadesés után a hűs habokra cseréli.
A kidobási zóna helikopteres megközelítése a nádasból szemlélve.
"Rosszalkodik" a "folyami" OPFOR. Amennyire innen látszik, az ellenerőt játszó katonákon régi, tarkabarka, felderítő kezeslábasok voltak.
A műveletet a holtág partján kikötött pontonról irányították, a 88-asok katonái is innen szálltak vízre csónakjaikkal, és innen indult készenléti helyét elfoglalni a mentőbúvár és segítője is.
Szórja a vízpermetet a kirakási zónát megközelítő minyó rotorszele.
Kirakási módszer 2. A holtág túlpartján gyorsköteles módszerrel ereszkednek alá a különítmény katonái.
Két szállítási módszer egy képen. A helikopter a világon bárhol kötelező eszköz, a vízi járművek viszont a hazai földrajzi adottságok, a jelentős vízi utak, vízi határok miatt specifikusan is fontosak a magyar gyorsreagálású erők számára. A kép arra nézve is illusztratív, hogy a műveletekben részt vevő légi eszközöknél nincs alkalmasabb a vízi és szárazföldi kontingensnek történő tűztámogatásra. Mint tudjuk, erre (különösen az "életmentőként" nemrégiben érkezett) minyók az ajtólövészek kivételével alkalmatlanok, arról nem is beszélve, hogy túlélőképességük jóformán értékelhetetlen. Ahhoz, hogy a 88-as és hasonszőrű alakulatok képességei kiteljesedhessenek, nélkülözhetetlen egy modern helikoptererő felállítása.
Ejtőernyősugrás (vélhetően szintén az egyik új szerzeményből) Szandaszőlős felett.
Mivel Magyarországon az ejekiképzésnek is a minyó a záloga, valószínűleg ez a közösség is örül az új gépek érkezésének.
Zord
Szokatlan vendégek jártak északi szomszédaink vadászbázisán, Szliácson az elmúlt két hétben. Az amerikai légierő nagy-britanniai Mildenhallban állomásozó 7. különleges műveleti századának CV-22B gépei hivatalosan brownout-gyakorlaton vettek részt Szlovákiában augusztus 8. és 21. között. A képekért köszönet Miroslav Gyűrösi barátomnak!
A 11-0060-as gép leszállás előtti függeszkedés közben.
A 09-0046-os az újabb feladatra vár.
Zord
