A linköpingi SAAB-gyárban ma bemutatták a Gripen JAS 39E típusváltozatának első (normál gyártósoron épített) tesztgépét, a 39-8-ast. A Svéd Légierő (60 darab) mellett a Brazil Légierő (36 darab, kétüléses F gépek is) megrendelését bíró, jelentősen különböző modifikáció számunkra azért érdekes, mert a típus folyamatos fejlesztését és jövőképét megtestesítve szembesít azzal, hogy mindennapi "kicsinyes" problémáink közepette sem lehet elfeledkezni arról, hogy meglévő Gripenjeink (és fegyverzetük) fölött is ketyeg a technológiai óra. Ami 2006-ban korszerű volt, nem az 2016-ban, és pláne nem lesz az 2026-ban. A kérdésről azért kell beszélni, mert az eddigi fejlesztések automatizmusát követően a következő lépésekhez már újabb döntések és ráfordítások is szükségesek. A kérdésről azért is beszélni kell, mert egy belbiztonsággal kibővülő feladatrendszerű honvédség tekintetében egyáltalán nem biztos, hogy a politikai döntéshozó akar foglalkozni a "high end" illetve "big ticket item" típusú beszerzésekkel.
Hosszas showműsort és beszédeket követően 1604-kor megláthattuk az új Gripent. Első ránézésre nem sok különbség fedezhető fel, a lényeg a jószág bőre alatt van.
Pillanatképek a felvezetésből: Wallenberg...
...Müchler...
...Müchler demója.
És akkor a részletek. 3D-s számítógépes rendszerimázson jól látszik a ES-05 Raven elforgatható AESA-radar (és persze sok minden más).
Film a gyártás folyamatáról, melynek átszervezése, egyszerűsítése fontos része a program idő- és pénzügyi korlátok közt tartására tett kísérletnek. Nincs papír a soron.
Az E/F strukturális újdonságának veleje, a több üzemanyagot befogadni képes, szárny-törzs átmenetet képező szekció egyik "törzskerete" 3D imázson...
...törzs mellső szekció (szívócsatorna, Canard-bekötés) összeszerelés közben...
...törzsközéprész...
...szárnyillesztés függőleges helyzetben (felül jól látszik a főfukótakna),,,
...itt már vízszintes helyzetben, együtt a törzs a mellső, a közép és az orrésszel, illetve a hátsó résszel (ez utóbbi alig látszik)...
...és itt az új rész a kész gépen, a kijjebb került, új főfutókkal és a törzs alatti három pilonnal (a jobb mellső szenzorpilon továbbra is megmaradt).
Új egykerekes (nem fékezhető) orrfutó. Kérdés, hogy az új hidegháborús viszonyok fényében a futómű könnyítése és ezáltal az útbázis-alkalmazhatóság gyengülése nem lesz-e revízió tárgya.
Új főfutó.
És akkor térjünk rá arra, amiért kell egyáltalán a repülőgép. Előröl-hátulra: Skyward G infravörös szenzor mokápja...
...bal mellső indításjelző...
...jóval nagyobb volumenű, alighanem aktív komponenseket, FAR-antennarendszert is rejtő WTU...
...szintén jóval testesebb FPU/RAU...persze a 39-8-ason még mind csak üres imitáció.
A megnövekedett avionikai teljesítményt természetesen egy teljesen átgyúrt ECS-nek kell ellenpontoznia.
Bónusz 1.: legyen itt a tegnapi E-mokápon látott gagyi, "vásári" műanyag SDB I-es makett után egy, ma éles C-n látott sokkal autentikusabb (persze szintén nem működőképes) súlymakett a BRU-61/A négyes tartón.
Bónusz 2.: klasszik roll-out fíling, füsttel és reflektorokkal.
Bónusz 3.: a gépre rávetítették a Gripent repülő országok nemzeti színeit, illetve azét a Brazíliáét, melynek döntése alapvetően befolyásolta a program sorsát.
Zord
