Air Power Blog

Miközben az F-35-ös rendszeresítésével, a B-21-es fejlesztésével, a kínai törekvésekkel egyre szaporodik a kis visszaverő felületű célok száma (az UAV-okról nem is beszélve), s egyre kifinomultabbá válnak az elektronikai támadó eszközök is, a légvédelem fejlesztőinek alapvető feladata, hogy a régi leckéket elővegyék, a frekvenciadiverzitással és abban az alsóbb sávok alkalmazásával/megtartásával. Oroszországban most is sokoldalú a megközelítés.

1L125 Niobij-SzV, méteres hullámhosszú, aktív fázisvezérelt antennájú lokátor a csapatlégvédelemnek. Ötmillió euró környéki árával jó P-18-as utódnak tűnik az exportpiacra.

Az eleve több sávosra tervezett 55Zs6M Nyebo-M komplexum méteres (RLM-M) lokátora.

Ugyanannak a rendszernek a decis eleme, az RLM-D.

Nyizsnyij Novgorod előző generációs deciméteres 59N6E Protivnik-GE lokátora.

Ne felejtkezzünk el a kis magasságú célokról és a centiméteres sávról sem. A VNIIRT 48Ja6-K1 Podlet-K1 lokátora.

Zord

A képekért köszönet az Armija 2016-os kiállításról nemrégiben hazatért Gyűrösi Miroszláv barátomnak.

Ha nagy volumenű hazai helikopterbeszerzésről eddig sajnos nem is tudott beszámolni a LégierőBlogger, ma legalább az ipari szereplők magyarországi tevékenységének egy pozitív példájáról szót tud ejteni. A nyáron ugyanis az Elektro-Metall Paks Kft. megszerezte a gyártó szervezetekre szabott Part 21 A szakasz G alrész szerinti repülőgépipari beszállítói minősítést, s ezt ünnepelték meg ma a Duna-menti település ipari parkjában lévő üzemben. A németországi EME cég (főként Airbus gépekbe és helikopterekbe szánt) elektromos kábelkötegeire szakosodott leányvállalata ezzel - itthon úttörőként - további minősítés nélkül repülőgépipari alkatrészek önálló szállításra kapott hatósági felhatalmazást.

A gyártó szervezet jóváhagyási bizonyítványa, kiállítva 2016. június 28.

Vincze Károly ügyvezető igazgató, háttérben a cége termékeivel épített egyik helikoptertípus, az Airbus Helicopters H145 molinója.

A Pilatusnak is dolgoznak, ez a készülő kábelköteg a PC-12-esbe megy.

Az H135 főkapcsoló panelje, és ami mögötte van.

Zord

Ma a változtatható szárnnyilazású repülőgépek lassan ritkuló családjának két, máig aktív típusa került a LégierőBlogger terítékére Námest nad Oslavouban és Ostravában. A lengyel légierő Szu-22M4-esei és az amerikai légierő B-1B-je ráadásul ugyanazon a gyakorlaton, a CAS/JTAC fókuszú Ample Strike-on vesznek részt Csehországban - mondhatni a paletta két széléről, ami rávilágít a légi támogatás igencsak kiszélesedett valóságára, melybe ugyanúgy belekényszerült egy elavult, hagyományos fegyverzetű csapásmérő, mint egy nukleáris misszióját vesztett, precíziós fegyverzetű stratégiai bombázó.

Az első fogás: immár szürke lengyel Szu-22 géppár felszállóban Námestben. A korábbi évekkel szemben ezúttal nincs nyoma a FAB-oknak.

Második fogás: a Fairfordba telepített amerikai nehézbombázók ma két legyet ütöttek egy csapásra. Dolgoztak az Ample Strike keretében Bechyne körzetében a JTAC-nak, majd a munka végeztével Ostravában a hétvégi NATO Dni helyszínén szálltak le. Itt a Dyessből való B-one, Sniper konténerrel, leszállóban, hátul a BUFF.

Zord