Air Power Blog

Érdekes mozzanatokat tartogat az ETAP-T mindazok számára, akik jó pozícióból figyelik, jókor. Tegnap a sportrepülőtéren zajló ejtőernyős deszantot fotóztunk a szolnoki katonai repülőtérről, majd az orrunk előtt zajló fűreszállások zaj- és porélményében történő immerzió következett. Közben azon morfondíroztunk, hogy anno az An-26-osok számára sem volt idegen (például a kenyeri) fű.

Míg a kontinenslakók beérték egy-két teher dobásával gyakorlásként, a RAF szokás szerint komolyan vette a feladatát. Train as you fight, fight like a train.

A britek által dobott hat teher, immár szétválva libeg ejtőernyője alatt a sportrepülőtér füve felé.

Honvédségi Rába viszi vissza Pápára az összegyűjtött terheket (víztartályok, traktorabroncs-kötegek) és ejtőernyőiket.

A norvég Herky a fájnelen a szolnoki kényszerplacc felé, a rövidfalon egy másik hosszú J-30-as következik...

...akarom mondani, éppen a brit C.4-es. Ők voltak talán az egyetlenek, akik a füves pályán elsőre a földön maradtak, és elpattanva azonmód nem szálltak le másodjára is :-)

Zord

A korunkra jellemző társadalmi-technológiai változások egyik fontos hozadéka a funkcionális analfabetizmus illetve a beszédértés gyengülésének terjedésével párhuzamosan a képi információközlés jelentőségének fokozódása. A közlő egyre inkább direkt képi információk útján kénytelen közlendőjét megfogalmazni és továbbítani a (nagy)közönsége felé, hogy a kívánt hatást elérje, hiszen a társadalom egyre kisebb hányada képes az olyan önkényesen rejtjelezett átviteli formák dekódolására, mint az írás, illetve a beszéd.

Ebben a helyzetben a képi tömegtájékoztatási médiumokra - melyek működése egyelőre sajnálatosan humán operátorokra támaszkodik - fontos feladat hárul. Ha ők sikeresen megalkotják a képi információt, lehet esélye annak, hogy a megrendelő által megfogalmazott üzenet célba talál.  

A képalkotás alapvető fizikai feltétele a fény, melynek a természetben, nappal a Nap nevű égitest a legfontosabb forrása. A kívánt képi információ tárgyát fény kell hogy érje, hogy az láthatóvá váljon. A másik fontos tényező, hogy a fény honnan érkezik. Bár a megvilágítás forrásából közvetlenül érkező fény mellett rendszerint indirekt (reflexiós, vagy szórt) sugárzás is rendelkezésre áll, a képalkotás akkor a legsikeresebb, ha az direkt fényben történik. Ez az oka, hogy képi tömegtájékoztatási médiumok operátorai tárgyuk napsütötte oldalát preferálják az árnyékos oldalával szemben. A kedvező képalkotáshoz tehát arra kell törekedni, hogy a fényforrás a képalkotó háta mögött, a tárggyal szemben helyezkedjen el. Abban az esetben, ha a fényforrás a képalkotóval szemben, a tárgy pedig a fényforrás és a képalkotó között helyezkedik el, a képalkotás a legjobb esetben is csak szuboptimális jelzővel illethető. A szuboptimális képalkotás alacsony hatásfokú információátvitelt eredményez, mely megrendelőoldali kielégületlenségben és az ezáltal triggerelt irracionális cselekvéssorban kulminálódhat.

Annak megállapításához, hogy a Földgolyó tetszőleges koordinátáján adott időpontban a Nap milyen irányból sugároz, csillagászati táblázatok, illetve többek között a suncalc.net internetes oldal nyújt pontos tájékoztatást.

Akinek nincs internetes kapcsolata, vagy hozzáférése a releváns adatbázisokhoz, annak néhány ökölszabály is a segítségére lehet, aminek az a lényege, hogy az északi féltekén a Nap reggel keleties, dél környékén délies, este pedig nyugatias irányból süt. A képalkotóknak tehát ezekben a napszakokban nyugatias, északias illetve keleties irányba kell nézniük az optimális munka érdekében. Bár külön nem hívtuk fel rá a figyelmet, a leírtakból következik, hogy az égitestek egymáshoz képesti elmozdulása következtében a megvilágítási irány folyamatosan változik. Egy adott helyszínen jónak minősülő délelőtti beállítás délutánra elfogadhatatlanná válik, és fordítva. Hasonlóképpen, a délelőtti panaszok délutáni orvoslása sajnos nem vezet eredményre, sőt, ellenkezőleg.

A rendelkezésre álló adatokból az is megállapítható, hogy a kérdést érdemben olyan lépések sem befolyásolják, mint a képalkotási helyszínen történő fűnyírás, illetve a terület körbekordonozása.

Zord

Ha valaki nem ismerné a brevity kódokat: június 13-14-én történelmi pillanatokra került sor a svédországi Vidsel lőterén. Közel 17 évvel az első magyar Gripen-lízingszerződés aláírása után megtörtént a repülőgép releváns földi célok elleni fegyverzetének (értsd: nem gépágyú) első valós használata. Bár a kecskeméti (MH59), szolnoki (MH86 ERICS) és ÖHP állomány által végrehajtásra kerülő Légi Fölény 2018 fedőnevű gyakorlatból még egy hét hátra van, a LégierőBlogger a helyszínről azt jelentheti kedves olvasóinak: néhány AGM-65H és G2 levegő-föld irányított rakéta (ez utóbbi esetében "fahegyi gyerek" nyomta a gombot :-) , illetve GBU-12 lézerirányítású, valamint Mk 82 irányítás nélküli bomba már felhasználásra került - a hot debrief szerint  teljes sikerrel.

Videó a főbb függesztési mozzanatokról.

Függesztik a fegyveresek az egyik éles GBU-12-est.

GBU-12 és AGM-65G2 együtt a bal szárny alatt.

Mark 82 modifikáció és modularitás. A legtávolabb gyakorló bombatest alapkonfigurációban, aztán inert bombatest teljes Paveway II kittel, legközelebb pedig az éles bombatest a felszerelt lézeres irányítófejjel (Computer Control Group)...

...a ledobás után kinyíló szárnyszekció (Airfoil Group) pedig most érkezik hozzá. Az MXU-kat szerelés előtt a baloldalt látható légmentes hordókban tárolják.

Ez bizony éles.

Inert Mk 82-es várja a dobást tároló-szerelőhelyen cápapofával díszítve. Miként máshol a világon, a bombafegyverzet itt is megihlette a személyi állomány képzőművészeti hajlamú tagjait.

Ugrik tábornok kecskeméti bázisparancsnok, gyakorlatvezető tájékoztatója. Aki figyel: Müller Adrien, hazánk stockholmi nagykövete, Sáfár tábornok ÖHP pkh, légierő haderőnem főnök és Kilián tábornok véderőattasé.

A 31-es kismagasságú útvonalra indul 11-es irányba, háttérben a régi, immár használaton kívüli torony.

Ez már a díszfestésű 40-es és az új torony. Talán a megváltozott körülményeknek köszönhetően, de jelentős építkezések vannak folyamatban az északi tesztbázison, ahová a LégierőBloggernek most sikerült harmadszor eljutnia az LF12 és az EDA HTIC13 után.

Helyi sajátosság: meglepően sok port vernek fel itt a repülőgépek úgy általában, de most az építkezések miatt pláne.

A lassú közelítés jegyében most már sikerült egész közelről megcsípni a ROVER DL antennát a podokon. Az éles fegyverhasználatok alkalmával maximalizálták a szolnoki JTAC közreműködését, de történtek száraz rávezetések, a második héten pedig tervben van svéd irányítók bevonása is.

Hogy némi perspektívába helyezzük a fenti tényközlést, mindez azt jelenti, hogy hosszas hiátust követően pótlásra került a magyar honvédségben korábban rendszerben állt szovjet harci típusok inherens, és többé-kevésbé realizált (nem irányított) bombavető képessége; helyreállt a Szu-22-es 1997-es kivonásával elvesztett, az 1980-as évek közepén először megteremtett precíziós (nagy pontosságú levegő-föld) képesség; végül pedig a honvédség repülői bekerültek azon (köztük térségi, például román) légierők közé, amelyek ténylegesen képesek a napjainkban is még korszerűnek mondható módon földi célok elleni tevékenységre. Csak emlékeztetőül: a direct attack precíziós levegő-föld fegyverzet elterjedése éppen az elektrooptikai önirányítású Maverick, illetve a félaktív lézeres Paveway családdal az 1960-as évek végétől kezdődött meg az amerikai légierőben.

Bár az elmúlt években sokan keverték a szezont a fazonnal, a Gripen-fegyverrendszer technikai lehetősége csak ezekkel a lépésekkel lépett elő valós katonai képességé. Mondhatnánk úgy is: a százmilliárd forintos nagyságrendű JAS-beruházás újabb harmadát (a J után az A betű által jelöltet) sikerült realizálni.

Köszönet a munkáért azoknak, akiket illet, nem feledve természetesen, hogy az LF18 során az újdonság A-G mellett a szokásos A-A gépágyúlövészeti, illetve Sidewinder (Rb74) rakétalövészeti, valamint kis magasságú navigációs feladatokra is sor kerül.

De persze ez a bejegyzés...

...sem jöhetett volna létre a Teve-század nélkül, mely Luleába, az F21 ezred bázisára repítette a szemlélő elöljáró mellett a LégierőBloggert és a katonai sajtó képviselőit is.

Irány észak, fütyülnek a...CFM56-osok a honvédség Airbus A319-esének szárnyai alatt. Diszkrét hidegháborús nosztalgiaként megjegyezném: a távolban látható Gotland, kb. abban a pozícióban vagyunk (csak persze úgy 12 kilométerrel alacsonyabban) ahol az amerikai SR-71-esek anno ellentétes, déli irányban átdörrentek a Baltic Express feladatok során a semleges svéd szárazföld és sziget közti keskeny nemzetközi "légtérfolyosón".

Belső- és külső toborzással töltik fel a légikísérő-állományt. Egyikük mutatja az új Teve-patchet.

Zord

Ps: köszönet azoknak, akik az elmúlt hetekben tettek azért, hogy erről a fontos fejleményről a helyszínről tudósíthassak.