Légierő Blog

Légierő, légvédelem, Air Power. Elsősorban Magyarországgal kapcsolatos hírek, kommentek.

zord.gabor@gmail.com

Friss topikok

Kalendárium

október 2021
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Címkék

Airbus Helicopters (20) AirPowerNews (76) éleslövészet (20) f 16 (20) Gripen (65) gripen (76) Győr (15) H145M (29) Hajmáskér (30) helikopter (45) hírek (26) honvédség (21) hungarian (29) hungary (63) kecskemét (45) Kecskemét (59) Körös-hegy (20) Kub (20) légvédelmi rakéta (24) lövészet (16) magyar (42) Magyar Honvédség (17) Mi-17 (24) Mi-24 (28) mig 29 (38) mi 17 (19) nato (20) Pápa (21) radar (18) Szolnok (49)

HTML

Elment a mentor

2021.09.27. 12:07 | zord | 18 komment

Az éjjel elvesztettük Kővári Laci barátunkat, a magyar katonai repülő szakújságírás meghatározó alakját. Mondhatjuk azt is, hogy az "alapját". Hiszen rengetegen köszönhetik neki a témával kapcsolatos ismereteiket, "légierő univerzumukat" úgy idehaza, mint a határainkon túl. Sokan azt az indíttatást is, hogy elköteleződtek, s a hivatás, a szolgálat útjára léptek. Bármilyen formában is, de a közösség tagjaivá lettek, mert "stonefort" Top Gunban, majd az Aranysasban, illetve a blogján megjelent írásai hatottak rájuk.  

Eddig, igencsak kurtán az alapvető tények.

Nekem Laci ennél sokkal többet jelent. Nevelőtanár és barát egyben. Aki 1995-ös megismerkedésünkkor (a Gripen talán első hazai sajtótájékoztóján) kézen fogta a 19 éves vitorlázórepülőt, újságíró gyakornokot és behúzott a légierő lenyűgöző, persze bosszantó dolgoktól sem mentes világába. A PG, majd az ACE gyakorlott, sokat látott repülőműszakija ettől az első perctől kezdve plántálta belém az alapvetéseket: hogy keresztül-kasul olvasni kell a nemzetközi szakirodalmat, de minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy a "vas" és az azt üzemeltetők közelébe jusson az ember, beszéljen velük és persze fotózza őket - már ha hitelesen és persze kritikusan akar írni róluk.

210927_stonefort_1957-2021.jpg

Ahogy érdemes.

Mert mérés mérők és külső referencia nélkül nincs. Az, hogy hol tartunk idehaza, csak akkor érthető meg, ha tudjuk, hol jár a világ. A hazafiak, mint Laci, ilyenek. Sosem köldöknézegetők.

Ha megállok és visszanézek, tulajdonképpen az olthatatlan légierő-tudásszomj csillapításának reménytelen, de mégis folytonos kísérletében élte az életét, erre nevelte olvasóit, s - a világ legszerencsésebbjeinek egyikeként személyesen, barátként - engem is. S ezt nem csak a rendszerváltás után, a megnyílt laktanyakapuk világában vallotta és tette, hanem korábban is, amikor ezt még nagyon nem díjazták. A kommunista rezsim utolsó rúgkapálásainak egyikével őt és társait is meghurcolta "túlzott" lelkesedésükért.

Meddig mész el azért, ami érdekel? - ez a kérdés mindig itt lebeg ebben szférában. Laci akkor és azóta is bizonyította, hogy ameddig csak lehet, el kell menni. Legyen az báziskerítés, a hatalommal felruházott bunkó, katonai ügyész, öltönyös-nyakkendős politikusbűnöző, vagy a beszólogató névtelen kommentelők, karosszék-generálisok siserehada. Meg persze a prózaibb dolgok: az átutazott éjszakák, majd a kialvatlanul végigfotózott nappalok, a "ridegen tartott" magyarnak jutó nyugat-európai szállások a milliárdos üzleteket hozó védelmi- és repülőgépipari kiállításokra tartva.

Ellenben Laci mellett sosem fogott el a csüggedés, humorával, szófaragásaival elütötte. Tréfát tudtunk csinálni mindenből Avianótól Le Bourget-en át Farnborough-ig, Kecskeméttől Szliácson át Aranyosgyéresig. Nem utolsó készség a könnyedség, ha nehézségekkel kell megküzdeni. 

Alig néhány órás a hír, hogy Laci nincs már velünk. Rengeteg az emlék, a gondolat, néha feltolulnak és kibuggyannak az érzelmek is, de egyúttal nincsenek is szavak erre a tragédiára. Mégis kötelesség kipréselni őket most, s aztán, ahogy majd szelídebben jönnek elő, elmondanunk egymásnak. Emlékezni Lacira, s büszkének lenni arra, hogy itt él bennünk. Mert ha tudunk róla, ha nem, ha elismerjük, ha nem, itt van a közösségünk minden tagjában. 

Ezért örök hála és köszönet illessen!

Őszinte részvétem a gyászoló családnak! Köszönöm az együtt töltött órákat, hogy számtalanszor élvezhettem vendégszereteteket és élhettem azzal vissza "repüléstudományi konferenciáink" alkalmával.

Most pedig - és meggyőződésem, hogy ezzel teszek Laci kedvére -, összeszedem a cuccom. Indulok fotózni a Bakonyba. Esik az eső, de úgy hírlik, hogy van "vas" a levegőben. Lehet hogy "plasztik fantasztik", mindegy. Légierős vagy légierőlködős, de megcsípjük!   

Zord

Címkék: búcsú Kővári László

A bejegyzés trackback címe:

https://legiero.blog.hu/api/trackback/id/tr3716701402

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zord 2021.09.27. 12:17:48

Hpasp 2021.09.27. 10:39:06
RIP!

www.facebook.com/aranysas/photos/a.165166463538466/4382959955092408/?type=3
Válasz erre Moderál
Beat it! 2021.09.27. 11:39:18
@Hpasp:
Nyugodjon békében!
Hihetetlen, hogy ő is a koronavírus áldozata lett. :(

Gaudi 2021.09.27. 12:40:27

Nyugodjon békében!

árpika 2021.09.27. 12:48:02

Neee, ezt nem hiszem el...
Az ő cikkein nőttem fel, és olvastam őket nagy érdeklődéssel felnőttként is.
Még szívesen vettem volna jó pár anyagot tőle.
Isten nyugosztalja, részvétem a családnak.

rm40 2021.09.27. 14:02:22

Te jó ég...
R.I.P.

KGyST · http://repules.tumblr.com 2021.09.27. 16:46:20

Ezt el sem hiszem. Részvétem.

block50 2021.09.27. 17:51:49

Ezt nehezem tudom elhinni!!
Nem ismertem személyesen, de néha a repülőnapokon kerítés mellett állva láttam az alakját, legutóbb talán egy pillanatra Kecskeméten alig egy hónappal ezelőtt...
Nálam is igaz, hogy az írásain keresztül szereztem a legtöbb ismeretemet, ezzel a hobbival kapcsolatban. Mindig voltak új infói, néha talán vitatkozásra okot adó véleményei, de leginkább talán blogján keresztül érződött, hogy minden pillanatában ennek a repülős világnak élt.
Köszönöm én is a munkáját és őszinte részvétem a családjának!

T.Tom · visualcontact.blog.hu/ 2021.09.27. 18:18:56

Halála felfoghatatlanul nagy veszteség a közösség, a szakma számára.
Nyugodjék békében !

Harrdder 2021.09.27. 20:08:18

Fentről vigyorogva néz ránk. Eléteszik az 50 import sört tartalmazó itallapot, majd felnéz, és megkérdezi: Valami normális sörük nincs? De eközben már a Göncölszekérről szóló cikkén gondolkodik. Amint felkerült, oda ment először. Azonnal látta, a sajtó eddig indokolatlanul túlértékelte. Aerodinamikailag rosszul lett megtervezve, a szélcsatorna teszteket nem végezték el alaposan. Kiforratlan a konstrukció, a futó elrendezése is össze lett csapva, a csillagport egyenesen az előrenyúló Pitot-csőbe veri fel. Az üzemeltetési költségek a csillagos egekbe szállnak majd a milliárd éves élettartam során. Mindezt akkor is megìrja, ha tudja, az ortodox kommentelők, valamint a főkonstruktőr szóvá fogják tenni a véleményét. De akkor is meghívják a következő sajtónapra.
www.facebook.com/102293335504190/photos/a.111259347940922/119802850419905

GSF 2021.09.27. 20:44:37

Pótolhatatlan veszteség...
Nyugodjon békében!

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2021.09.28. 13:25:43

Ha ő nincs lehet, hogy nem is csinálnék ma tartalmat...

Kelepisti · https://military-technology.blog.hu/ 2021.09.28. 18:56:21

Nekem nincsenek szavaim. Lacival az 1990-es évek végétől ismertük egymást, gyakorlatilag 5 percre laktunk egymástól. Sokszor találkoztunk, akár hazánkban, de többször Le Bourget, Farnborough és a többi helyen, ahol valami, vagy valamik és persze valakik repültek. Néhány hete még beszéltünk, hogy gyűri majd le ezt a kórt, még amikor otthon kezelte magát, a COVID ellen felírt csodaszerekkel, úgy hogy elméletileg a két kínai oltással "védve" volt, a kártyája szerint. Ő jó állampolgárként beoltotta magát azzal amit adtak neki, mert szükséges is volt szakmájához. Mérges is vagyok. Mérges, mert ma már 28. van és a Kecskeméti Repülőbázis Facebook bejegyzésén a kívül a Magyar Honvédség meg sem emlékezett róla. Három évtizede szolgálta a honvédelem ügyét, a magyar repülés ügyét, sokszor kritikusan is, most akik a Légi Haderőnemet vezetik, és olvasták a cikkeit azoktól sem láttam semmit, hogy ki is volt Kővári László! Mérges vagyok, hogy Ő aki hazáját szolgálta a PG-ben katonai repülőeszközöket javított, katonák, haderőnk számára ennyire nem méltatja semmire a Haza. Akik ismerték bloggerek, újságírók, szpotterek Ők megemlékeztek róla. Hiányzol már most is Laci, de szerintem ezt Te egy felhő tetejéről már szarkasztikusan nevetve nézed. Ja és mérges vagyok azért is, mert megbeszéltük, hogy megiszunk a betegsége után egy Unicom Minerva-t, ami egyik kedvence volt, (én ugyan nem is szoktam), de most már ez is megmarad...

Flankerr 2021.09.29. 01:03:46

Megdöbbenve olvastam a hírt. Gyerekkorom óta "beégett" a neve, itt is aktív tag volt a kommentekben, a blogját öröm volt nézni de olvasni is. Nyugodjék békében..

Levente B. · combatant.blog.hu 2021.09.29. 07:43:29

Nemrég még együtt "akcióztunk", nagyon nehéz elhinni a dolgot.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2021.09.29. 08:24:14

i.imgur.com/LKxGFai.png

2012 Ostrava, örök emlék Kövivel és faterral éa ikertesóval.

Már csak mi vagyunk itt, a veteránok két oldalt már nem. :(

exi_ 2021.09.29. 10:36:28

Mindig örömmel olvastam a gondolatait... nyugodjon békében!

KLB80 2021.09.29. 22:13:02

Basszus
Most olvasom, nézem a blogját miért nem ír...
Sajnálom Laci bácsit, sokat köszönhettem neki
1997ben Tökölön Ő vezetett körbe elsőként...
süti beállítások módosítása