2003 márciusában a Magyar Nemzet tudósítójaként úgynevezett embedded reporting keretében öt éjszakát tölthettem el az amerikai haditengerészet Truman repülőgép-hordozóján (CVN-75) a Földközi-tengeren, közvetlenül az Irak elleni "teljes körű invázió" kezdete előtt, melyben ez a hajó is szerepet játszott. Ma, közel két és fél évtizeddel később és mintegy félmillió háborús halottal szegényebben, bejelentették az utolsó amerikai erők kivonását is az országból. (Csendben jegyzem meg: még szerencse, hogy térségi hiányérzetre nem lehet ok, például a szomszédban tavaly "kezdettetett" és idén "folytattatott" új háborúnak köszönhetően.)
Egyszóval időszerűnek látom feleleveníteni ezt a múltbéli "nagy utazást" egy szubjektív fotóválogatás segítségével. A digitális fotózás (számomra) hajnalába megyünk vissza, a képeket vegyesen, Minolta DiMAGE 7i géppel CF kártáya jpeg és tiff formátumban, illetve Nikon F50 géppel negatív filmre készítettem.
Kezdetnek, engedve a ma oly népszerű populizmus :-) kísértésének, jöjjön egy kis Kandúr-pornó:
A fedélzeti repülőezred parancsnokának dedikált ún. CAG bird, azaz a VF-32 század 100-as oldalszámú F-14B-je az egyik orrkatapulton kuporog, kilövésre várva.
Itt a törzsről történt catshot-ot követően küzd a levegőben maradásért a Gypsy 110-es. A jobb hónalj pilonján jól látszik a LANTIRN célzókonténer, a típus 90-es években megváltozott feladatrendszerének jele.
Egy újabb orrkatapultos kilövés hátulról, jól látszik, hogy a dekk nívója alá merül a 104-es repülőgép. Az is, hogy az F110-es hajtóművel szerelt Tomcatok normál katapultos indulási eljárása tiltotta az utánégető használatát. Az egyik hajtómű esetleges leállása, vagy akárcsak a forszázs kiesése esetén, ilyen alacsony sebességnél nem volt elégséges legyezőirányú (oldal)kormányozhatóság az aszimmetrikus tolóerő ellensúlyozására, törvényszerű lett volna a leborulás.
A kép készültekor (március 15.) igen friss STS-107 Columbia űrsikló katasztrófa (február 1.) áldozatai előtt tisztelgő, egyező számú gép.
Tomcat hegyek a repülőfedélzeten. A felvételen hét F-14-es látszik részben vagy egészben, a 2002-03-as úton a Swordsman század által használt gépek fele. Bár akkoriban a VF századok normál gépállománya 12 darab volt, ide jobbnak láttak 14-et biztosítani. Biztosra mentek.
Ahogy a nagy könyvben meg van írva. A hármas számú fékezőkötél előtt pár méterrel látszik a felverődés, ahol a Tomcat fékhorga fedélzetet ért.
A orr- és a szögfedélzet közti (VIP)szögletből figyeljük, ahogy ennek a "pulykának" a horga és bal főfutója már "lent van".
A hangárfedélzeten dolgoznak a 101-esen. Nem lacafacáztak a bal szívócsatorna alatti póttartállyal. A bal hónalj pilon oldalán a Sidewinder sín BOL-os.
Éjszakai csendélet a hangárfedélzetről, a "félbehagyott" 110-essel, aminek kiszerelt AWG-9-es radarantennáját - korrektül, ilyen esetekre kitalált védőburkolattal - egyszerűen otthagyták a gép mellett. Mondjuk innen így is nehéz lenne ellopni a néhányszáz kilométeres úszási vagy csónakázási kényszer miatt :-) A gondosan letakart szívócsatorna is mutatja a komolyan vett FOD-veszélyt.
Karbantartás után hajtóművezik Gypsy 103-at. A bal beömlőnyíláson ott a hajtóművező kosár, az emberre és gépre egyaránt kellemetlen, akár végzetes balesetek elkerülésének biztosítéka.
Zord
Ui: Ezúton is köszönöm Zoltán "Manó" Gyula barátomnak a filmre készült felvételek (papírképről történő) szkennelését, amire a kollekciótól számított egy hónapon belül sor került.
