Si vis pacem, para bellum - unos-untalan belénk sulykolt mondat, hogy aki békét akar, készüljön a háborúra. Bár alighanem önmagában is több jogos kérdést generál, mint megválaszol, nem alkalmas arra sem, hogy válaszul szolgáljon arra a kérdésre: vajon mit csináljanak azok, akik valamiért nem tudnak készülni a háborúra? Amire viszont roppant egyszerű a válasz is, nevezetesen, hogy a békéért tegyenek meg mindent, amire csak képesek. Kivéve persze a háborúra készülést, mert arra nem, hiszen abból indultunk ki.

A háborúra, hadviselésre való készség ugyanis nem magától értetődő, hiányában pedig a fenti alternatíva az egyetlen opció.  Olyannyira összetett, erőforrásigényes és magas kockázatú dologról van szó, hogy roppant alacsony azon országok, entitások száma, amelyekrōl ma állítható ténylegesen - és nem csak veszélyes illúziójának vezetési/lakossági szintű megléte, mert az valami más. Az előbbi esetében büntetőjogi kategória, az utóbbi esetében kollektív tudatlanság, éretlenség és a kiszolgáltatottság indikátora.

A háborúra való képtelenség összetevői változékonyak, de kiragadott példa bōven akad, amire ismérvként tekinthetünk, figyelembe véve persze a kontextust is:

- a koncepcionális, politikai keretek elégtelensége, belső ellentmondásossága, a tényleges stratégiai lépésekkel, kommunikációval való inkoherenciája vagy fordítva

- csapongás 

- doktrínális, terminológiai, definíciós hiányosságok, beleértve ebbe a nemzeti szaknyelv elhanyagolását is. A "lost in translation" valós veszély. Aki nem akarja lefordítani, az valószínůleg meg sem érti (jól), ami aztán dominóelven fut tovább térben és időben

- nárcizmus, egoizmus és erőszakosság, urizálás, mint a vezetői kiválasztási szokásjog/kultúra nem kizáró, hanem jellemző érvényesülési kritériuma, gyakorlata

- külsō entitás akár csak szellemi-intellektuális dimenziójú befolyásának az objektív, valós képalkotást ellehetetlenítő, torzító jelenléte, az idegen neveltség, a copy-paste szellemiség dominanciâja

- a háború (is) kollektív műfaj. Az egyéni vezetői nünükék szimbolikusnál nagyobb mérvű érvényesítése, kiszolgálása képességlimitáló faktor

- krízistagadás, szőnyeg alá söprés

- a transzparencia hiánya, mely jellemzően 95 százalékban képességhiány rejtése, csak 5 százalékban valós képesség jogos fedése

- az önmagunknak hazudás prioritása a másoknak hazudás felett

- valamire rámondani, hogy mi, pedig nagyon nem

- a képességlétesítés, fenntartás és fejlesztés intézményének illetve összehangoltan működő rendszerének hiánya, párhuzamosságok, ellenáramok és ebből evidensen fakadó konfliktusok, melyek a problémák elmélyítésére alkalmasak, nem a megoldásukra

- képességösszetevők kezdeti és "normálissá érő" hiánya, üres, vagy javarészt üres képességdobozok az illúziókeltésnek is csak a küszöbértékén.: fenntartási-karbantartási feltételek, infrastruktúra, kiképzés, pusztítóeszköz, stb. elégtelensége

- a figyelmeztető jelek, válsághelyzetek elégtelen kezelése, erőforrások ilyenkori elvonása, nem fokozása

- aktív erōk alacsony feltöltöttsége, alacsony hadrafoghatósága 

- prototípusok, papírprojektek, nem késztermékek, kis szériás termékek visszatérő preferálása fő fegyverrendszereknél, ahol sajnos számít

- követelménytámasztási, termékvizsgálati, tesztelési (önálló értékelési) kêpesség elégtelensége

- platform, nem pedig konfiguráció-centrikusság

- felülpozícionált, hosszú távon kétes fenntarthatóságú ipari projektek az ágazati beszállítói potenciál becsatornázása, reális ütemű fejlesztése helyett

-"A' konjuktúra elszalasztása kreatív kereskedelmi/eredet/cimkézési opciók feltárása- alkalmazása helyett

- dotált, garantált tranzakcionális korporatív illúziókeltés, valós termelés és hozzáadott érték helyett átcímkéző/vendori/"rendszerintegrátori" ténykedéssel

A sort még lehetne folytatni, hangsúlyozottan konstruktív éllel.

Addig is, ha nem vagy képes háborúzni, keresd a bêkét.

Si bellum gerere non potes, pacem pete.

Zord