A Dolomitokban lévő Bellamonte síterep közelében található az Osztrák-Magyar Monarchia erődrendszerének egy figyelemre méltó tagja, az 1886 és 1900 között, 1838 méter magasságban épült Werk Dossaccio. Az eredetileg négy darab, páncélozott toronyban elhelyezett 10cm-es tarackkal és négy, kő kazamatában elhelyezett 12cm-es ágyúval, valamint tizenkét 8mm-es géppuskával felszerelt létesítményt már az 1915-ös olasz hadbalépés körül megfosztották fegyverzetétől, melynek elemeit azonban a közelben lévő tüzelőállásokból használtak a K.u.K. erők az előrenyomulással kísérletező olaszokkal szemben. Az itt elkönyvelt harctéri sikerek sem vehették elejét azonban, hogy az első világháborút Ausztriával lezáró Saint Germain-en-Laye-i szerződés következtében a térség, Dél-Tirol és Trentino, benne Dossaccióval, Olaszországhoz kerüljön.
Útbaigazító táblák. Irány "ex Forte Dossaccio"!
A harcokban részt vett tiroli gárdisták (Standschützen) emlékére emelt vaskereszt az erődhöz vezető úton.
Korabeli térkép részletén. Jól látható az erődhöz vezető kacskaringós út. Az észak-északnyugatra levő Carigole réten a dossacciói tüzérek olasz katonák egy századával végeztek.
Ez tárul a túrázó szeme elé nyugat felől a hegytetőre érkezve...
...és így festett az erőd a háború elején, amikor az ágyúkat eltávolították. Figyelemre méltó az előtérben lévő szögesdrót-erdő...
...s annak egy darabja ma.
A háborús személyi állomány egy csoportja.
Déli irányból. Jól látszik, hogy a helyi sajátosságokra is építettek.
A felfelé vezető utat néhány igényes, "lapozható" tabló szegélyezi, archív képekkel, információkkal. Ezen a háborús felvételen az látszik, hogy a forgatható lövegtornyokat beton kupolák váltották fel, melyekbe az ellenséget megtévesztendő fatörzsekből készült "ágyúcsöveket" illesztettek. A valódi lövegek ekkor már a környező tüzelőállásokban voltak, ahonnan a tüzcsapások között sziklába vájt rövid tárókba vontathatták be azokat az ellencsapástól való védelem érdekében.
Zord
