Amikor az ember elgondolkozik azon, hogy minek Eurofighter oda, ahol csak nappal (0800-2000) adják a készültséget, és a gépet két közelharc rakéta, illetve a gépágyú használatán kívül nem szánják másra, akkor tudhatja, hogy Ausztriában van. Talán az egykori monarchiabeli kapocs teszi, mindenesetre ha Magyarországon a légierő helyzetét, a beszerzési programok átgondoltságát jogosan illethetjük kritikával, akkor nem úszhatják meg az osztrákok sem, legalábbis vadász ügyben. 

Az EF-ek beszerzéséről még a Wolfgang Schüssel jobboldali kormánya döntött. A 18 gép megvásárlását, annak kiválasztását nagy meglepetés övezte, hiszen a várt "minimálplatform" helyett az osztrák illetékesek egy olyan platform mellett tették le a voksukat, mely nemhogy egy semleges ország, hanem egy háborúzó hatalom (pl. Nagy Britannia) számára is a legmagasabb kategóriát jelenti. Nem igazán ismertek a döntés valódi alapjai, az azonban tény, hogy amikor Schüsselék buktak, az egykori ifjúkommunista Gusenbauer kormánya azonnal a program törlését célozta meg, népszerű választási igéretével összhangban. Hosszadalmas jogi csűrés-csavarás után azonban kiderült, hogy súlyos anyagi következmények nélkül nem mondható fel a szerződés, és kézzel fogható korrupciót nem tudtak bizonyítani a szervek. Bár az EADS anyagilag támogatta a döntésben fontos szerepet játszó tábonok feleségének cégét ("hitelt adott neki"), ez nem bizonyult elégségesnek a felmondáshoz. A programot viszont módosították: 18 Tranche 2-es helyett csak 15 Tranche 1-es kerül Ausztriába. 

Május elején már hét gép volt az országban. Aműszak itt a 7L-WG lajstromú hetedik példányt készíti elő a fotózáshoz. A dugók, porvédők még a helyükön vannak.

Az Überwachungsgeschwader 1. százada Zeltwegben (Fliegerhorst Hinterstoisser) dolgozik. Itt a negyedik Eurofighter Typhoon (7L-WD) gurul. Jól nézzük meg, ezért a konfigurációért vették meg az osztrákok a típust. Két IRIS-T (sisakcélzó nincs), + 27 mm ágyú. Úgy kapaszkodjunk meg, hogy póttartályt is utólag rendelnek 10 millió euróért, mert rájöttek a döntéhozók, hogy azzal tovább lehet a levegőben maradni, csökken a ciklusszám, és vele együtt a fajlagos (repórára számított) üzemeltetési költség.

Névtelen osztrák hajózó mutatja a Libelle G-ruhát. Az osztrák EF-beszerzés német közreműködéssel valósul meg, ezért nem véletlen, hogy life support terén is ezt az utat járják a sógorok. A Libelle független a gép (levegő-) rendszereitől, túlterhelésre a tömlőiben lévő víz (igen, sima víz!!!) mozdul el úgy, hogy a kellő helyeken összeszorítja a testet, késleltetve a nem kívánt hatásokat. Az osztrák hajózók 120 órát repülnek a tervek szerint a típussal évente.

AIM-2000 IRIS-T, az osztrákok A-A fegyvere. (Az AMRAAM és a BVR egyelőre csak a pilóták fantáziájában létezik). Az ndítósín végében BOL-csapdaszóró. Az osztráűk gépekeben csak bázisszintű DASS-rendszer található, igaz, feladatuk nem is követeli meg a kifinomult elektronikai hadviselési képességet. 

A múlt Zeltwegben. A nyolcvanas évektől a Draken szolgálta az osztrák légierőt, de annyi üzemidő nem volt a típusban, hogy kihúzza az EF érkezéséig. A 25-ös példány karóba húzva nézi az utódok röptét.

A Draken kivonása és az EF beérkezése között (2004-től) 12 F-5E bérlésével oldották meg légtér-szuverenitási feladatokat. Az Überwachungsgescwader 2. százada alapvetően Graz nemzetközi repülőtérről dolgozik.

Három osztrák Tigris, háttérben egy Ryanair 737-es indul a nagyvilágba.

Hajózó, hátán ernyőjével mászik be az egy Tiger ülésébe. Kék kezeslábasban a svájci RUAG cég emberei, akik a lízingszerződés ideje alatt kiszolgálják a gépeket.

Az F-5E fegyvere a régi AIM-9P-5 Sidewinder, egy J sárkánya korszerűsített fejrésszel.

Svéd relikvia 2: J-29 Tunnan őrzi a Graz-i bázis (Fliegerhorst Nitter) bejáratát.

Svéd relikvia 3: Kevéssé ismert, hogy a „svéd vérvonal” egészen a Viggening húzódott az osztrák légierőben (Östrerreichische Luftstreitkräfte). Amikor a Gripen még versenyben volt, több osztrák pilóta is repült Svédországban, hosszabb időn keresztül a 37-esen. Ez az AJ-37-es orrkúp a 2. század épületének „falát törte át...”

Zord